Boldog Karácsonyt!

Boldog Karácsonyt mindenkinek!

Ha már karácsony, tök jó ajándék: ;)

Melyik borbuzi nem szeretne borpipát? :) Naugye. :)

Csirkézés képei

Az előző bejegyzésben ígértem pár képet, hát nem sok lett, de a lényeg, a csirkézés azért látható.


A hétvégén egyébként sikerült beszereznem két Kadarka bort, kíváncsi leszek, milyenek lesznek az én boromhoz képest. Árban egyik egy alacsony fekvésű, 650 Ft-os, másik pedig egy egész elviselhető, 1600 Ft-os. Ez lesz az első komoly összehasonlító teszt az enyémmel.
Végül úgy döntöttem, hogy nem fejtem még le, lehet, hogy egész tavaszig hagyom a finomseprűn a bort, és akkor palackozás előtt lesz lederítve. Feltéve, hogy addig kibírom. :)

Fejtés 2, csirkézés

A múlthét végi fejtésből visszamaradt aljbor is szépen letisztult egy hét alatt, a 20 literes demizson alján bő 10 cm sáv seprű maradt. Ma az is le lett fejtve, összesen 9 liter lett belőle. Két ötliteres demizsonba került, kapott egy kis ként, most várja a további sorsát, töltögető bor lesz belőle.
Idő közben, a héten a frissen telepített szőlő is fel lett csirkézve. A csirkézés (=a vesszők kis földhalommal történő takarása) első sorban a szőlő kiszáradása ellen véd, de szerintem a gyenge fagyok ellen is jó védelmet nyújt (persze lehet, h most hülyeséget írok). Ami viszont biztos, az az, hogy az ónos eső ellen kiváló, hiszen az ónos eső a szőlő rügyeit "bevakítja", ha huzamosabb ideig nem törik meg az egybefüggő jégréteg.
Mindenesetre most úgy néz ki a terület, mintha valami vakond város lenne. :D Mindenhol földkupacok. :D
Képek hamarosan...

Fejtés 1

A telepítés, ha nem is olyan gyorsan, mint az várható volt, de végül befejeződött bő 2 hete. A vesszők helye lyukfúróval került kialakításra, inkább ezt választottam, mint a gödörásást. Szerves trágyát nem kapott, majd tavasszal egy keveset, a műtrágyát elégnek vélem. A vesszőkből egyébként nem sok látszódik, egy szem lett meghagyva a föld felett. Mivel az utóbbi időben nagyon esős/párás volt az időjárás, ezért nem mertem még betakarni, kicsit hagyom szikkadni. A hőmérséklet még egyébként sem indokolja a takarást, bár a héten már lehet, hogy sor kerül arra is. A felesleges vesszőket iskolába tettem, jól fognak jönni, mikor pótolni kell azokat a vesszőket, amik nem fogják majd meg.


Tegnap, és ma a bor első fejtése is lezajlott. Természetesen a fényképezőben az elemnek most kellett lemerülnie, az újratölthető pedig behányt, ezért korlátozott számban készültek képek. :) Egyszerű műagyag csővel fejtettem, először egy ládába, onnan pedig műagyaghordóba, rgo nyílt fejtést kapott a bor. Zártan csak a törésre hajlamos borokat szabad fejteni, mert a nyílt fejtés során kapott levegő segíti a későbbi fejlődést. Miután kiürült a hordó, át lett alaposan mosva, majd mehetett bele vissza a bor.


Egy 20 literes demizson tele lett aljborral, ha ez leülepszik, ezt is lefejtem, és töltögető bornak fogom használni. Mivel alacsony kénszintet mértem, cirka 20 g-ot, ezért kapott egy kevés ként is. Két hét múlva ismét megmérem, és ha szükséges, korrigálom, de sokat nem akarok neki adni, mert igyekszem a színét megőrizni. Mivel tudok titrálni (megérkezett a csomag), ezért a titrálható savtartalmát is meg tudtam állapítani, ami - ha mindent jól csináltam -, akkor 8 g. Ez teljesen szép érték. Mértem alkoholtartalmat is (amit hát hogy is mondjam meg lehet mérni, de hogy az nem pontos, az is biztos.) Szóval a mérő valamivel magasabb értéket mutatott, mint 4, ha ezt megszorozzuk az ajánlott 2,2-vel, akkor ~9 alkoholszázalékot kapunk. (Persze megint felmerül a kérdés, h mennyivel szorozzuk, mert az, hogy "hely jellegétől függően", nem sokat mond, pl Tokajnak írja a leírás, hogy 2,5 szorzója, de van még pár borvidék az országban....) Mindenesetre ez arra enged következtetni, hogy nem forrt ki teljesen a bor, van benne még maradékcukor (amit érezni is), így tavasszal minden bizonnyal újra elkezd majd pezsegni, és szárazra forrja magát. Elméletileg a 18 fokos mustból, ha szárazra forr, 11,3 fokos bort kell kapni. Ettől a 9 még távol áll. Persze a mérő is lehet pontatlan, a valós eredményt a laborvizsgálat fogja megadni.


A bor színe egyébként nem rossz (Kadarka léttére!), élénk piros, de a két hordóban lévő bor nem egyforma. Ennek nagyapám szerint egyszerű a magyarázata, a nagyobbik hordó idén volt kádárnál, aki "kikaparta, kiégette", ezért ez jobban kivette a bor színét, mint a másik hordó. Elképzelhetőnek tartom egyébként ezt én is, bár talán az is közre játszhatott, hogy a kisebbik hordóban több volt a seprű, ezért az "jobban tudta szívni az anyját".

(A kép nem adja vissza igazán a színét)

Ízre, illatra éretlenek, fiatalok, de még csak november vége van, még nem lehet többet várni.
A második fejtés már a derítést követően fog lezajlani, de ezzel nagy dilemmában vagyok, hogy mikor jöjjön el az ideje.

Forralt bor, spéci pálinka

Egyre inkább rászokunk itthon arra, hogy kártyázni összeüljünk. Ezzel persze semmi gond nincs, hely van, mindenki elfér, jól el is szoktunk szórakozni. Legutóbbi alkalommal forralt bort csináltunk, és ahhoz képest, hogy első próbálkozás volt, nem is sikerült rosszra. A recept egyszerű, végy x liter bort (hihi), öntsd nyakon cukorral, fűszerezd, melegítsd, töltsd magadba. Na jó ennyire nem egyszerű. :) Az a recept, ami alapján én csináltam, a következők szerint írja: minden egyes üveg borba 6 evőkanál cukrot kell tenni, fűszerezni szegfűszeggel, szegfűborssal, fahéjjal, és citrommal kell. Persze ez már ízlés kérdése. Ezek után fel kell melegíteni, de fontos, hogy nem szabad forralni, körülbelül 60-70 fokra elég. Ha forraljuk, a bor veszít aromáiból. Mivel nem volt itthon egész fahéj, sem szegfűbors, így mindössze cukor, és szegfűszeg került a borba, de így is egész jó lett.
Terítékre került mindemellett egy kis különleges 2005-ös pálinka is. Az elkészítésére már nem emlékszem pontosan, de legközelebb megkérdezem újra, és leírom. Arra emlékszem, hogy valahogy lekvárnak indult a történet, de hogy aztán hogy lett belőle pálinka, azt már nem tudom. :) Mindenesetre málna, szamóca, és szeder szolgált alapanyagul. Illatra nagyon jó, épp, ahogy nekem ízre is nagyon tetszik. Egyáltalán nem kaparós, érezhetően gyengébb a hétköznapi pálinkáktól. Édes, mind illatra, mind ízre nagyon nagyon hasonlít valamire, amire azóta sem tudtam rájönni, hogy mi. Majd talán a következő kóstoló alkalmán. Színe olyan, mint a jägernek. Majd talán a következő kóstoló alkalmán. :)

(A díszítés Csilla keze munkája. :) )

Tudom, makrónál nem vakuzunk, tessék elnézni, sötét volt.
Ja majd el felejtettem. Előkerült egy kép, amin egyfolytában röhögtünk, szerintem marha jó, egy kis H1N1:

Almasavbontás

Az almasavbontás fontos folyamata a szőlő borrá válásának.
Először is tisztázzuk, mi az az almasav (oxiborostyánkősav). Az almasav egy savanykás ízű, szerves dikarbonsav, ami számos savanyú ételben megtalálható, többek között ez felelős az éretlen alma, vagy épp a szőlő savanyú ízéért is (de megtalálható a cseresznyében, eperben, szilvában, vagy a barackban is). A gyümölcsök érése során az almasavtartalmuk folyamatosan csökken (a cukortartalmuk pedig nő), így válnak ízletessé. Teljes mértékben azonban nem tűnik el, a bor egyik legfontosabb savának tekintjük. A szőlő érettségétől függ, hogy a borban mennyi lesz az almasav aránya: az éretlen szőlő több, az érett szőlő kevesebb almasavat tartalmaz. Mennyisége a borban 0-8 g / Liter körül mozog. A literenkénti 8 gramm igen magasnak számít.

Az almasavat baktériumok szén-dioxid keletkezése közben tejsavvá bontják. Ez a folyamat mesterségesen is előidézhető, ami tovább segíti a borászt a bor kellő harmóniájának elérésében. 1 gramm almasavból általában 0,7 gramm tejsav keletkezik a különféle baktériumok tevékenységének köszönhetően. A vörösboroknál ez a folyamat előnyös lehet, de a lágy borokban káros, mivel az egyébként is alacsony almasav szint tovább csökken.

Almasavbontást újabban már a héjon erjesztés során megkezdenek a borászok baktériumtenyészettel történő beoltással, de gyakoribb mód az, hogy a préselés után az újbor kerül beoltásra, odafigyelve, hogy a baktériumoknak a megfelelő körülmények (hőmérséklet, pld S02-szint) meglegyenek. Amennyiben az újbort nem oltják be, megfelelő körülmények között is elő lehet idézni a biológiai almasavbontást. Ehhez mindössze a pince (inkább présház) hőmérsékletének megemelésére, valamint a seprő meghatározott időközönkénti felkavarására van szükség.
A savtartalom csökkenése mellett egyéb észrevehető változások is megfigyelhetők a borban. Mivel az almasavból tejsav képződik, ez az illatokban, és az aromákban is fellelhető, vajra, és tejszínre emlékeztető jegyekkel. (Hasonlóan felismerhető, ha új (nem túl öreg) tölgyfahordóban érlelték a bort, a vanília, faforgács, illetve pirítós illatjegyeiről.)

Laborban történő analitikai vizsgálat során lehet kérni az almasavtartalom meghatározását is. (Laborba egyébként is el kell küldeni a bort a forgalomba hozatali engedélyeztetéshez.)

Tegnap végre megrendeltem a borteszt csomagot, már nagyon várom, hogy milyen eredményeim lesznek. Ezzel a titrálható savtartalom, illetve a szabad kénessav tartalom mérhető a borban.

A telepítés az éjszakai 9,5 mm csapadéknak köszönhetően egyenlőre csúszik. Jó lett volna, h néhány nap múlva érkezik ez az eső.

Sajt, hordók feltöltése

A hordókban lévő borok immáron befejezték a forrást, ezért feltöltöttem őket a demizsonokban lévő borokkal. Ennek az az oka, hogy mivel a forrás leállt, nem képződik tovább széndioxid, ezért a bor felszíne szabadon érintkezik a levegővel, ami kerülendő. Ha huzamosabb ideig "kap levegőt" a bor, annak borhibák lesznek a következményei, melyek közül a leggyakoribb a borvirág (pimpós/bornyúsodott bor). Ezt legkönnyebben onnan ismerhetjük fel, hogy a bor felszínén, a nem kívánatos borvirágélesztők szaporodása következtében sűrű, ráncos, szürkésfehér hártya képződik. Ezek a borok legtöbbször ízük élvezeti értékéből is jelentősen veszítenek.

Ha már úgy sem volt más konkrét dolgom, a piacra kimentem reggel, ahol az egyik "néne" rávett, hogy vegyek egy kis házitejet. Nem kellett nagyon nyaggatnia, egyébként is szoktam, bár most nem azért voltam kint. :) 1,5 liter tejből csináltam egy kis házi sajtot, bár el tudtam volna képzelni jobbnak is, tekintve, hogy az őszre való tekintettel elég szűkös az ízesítésre felhasználható zöldségek skálája, de mindegy. Natúr sajt lett belőle. (Tavasszal, nyáron nagyon finom kapros, újhagymás, zöldséges sajtot lehet csinálni.)
A recept a lehető legegyszerűbb: végy x liter tejet, forrald fel, ízesítsd sóval, majd ahány liter tejet forraltál, annyi citrom levét öntsd bele. (Ha nincs otthon citrom, lehet ecetet is használni, én a 1,5 liter tejhez 2,5 cl 20%-os ecetet használtam. Pont elég volt.) 1-2 perc kavargatás után a savó teljesen kicsapódik. Ekkor egy konyharuhába/gézre kell önteni, amin a savó átfolyik, de a sűrű anyag, ami kicsapódott, fennmarad.



Ha zöldségekkel szeretnénk ízesíteni, akkor itt az alkalom. 30-40 perc alatt, ha kiakasztjuk, kicsöpög magától, de néha nem árt kicsit rásegíteni. (Minél jobban "kifacsarjuk", annál keményebb sajtot kapunk, így akár egész lágy sajtot is készíthetünk, ha ahhoz van kedvünk.) Miután kicsepegett, már kész is a sajt. Amíg meleg, addig könnyen formálható, így készíthetünk hétköznapi formájú sajtot is. A végeredmény könnyen szeletelhető, és egy fontos további tulajdonsága, hogy akár süthető is.

(1,5 liter tejből egy kistányérnyi sajt készíthető)

Natúron is finom, de fűszerezve még jobb.

Kicsit módosult az oldal, ismét új kép került a fejlécbe, ezt most már valószínűleg a végleges.

Favágás

Lassan vége van októbernek, a szüretnek már 5, a must hordóba kerülésének pedig immáron 4 hete. Már csak a nagyobbik hordón hallani, ahogy pezseg. A kishordót teljesen feltöltöttem és lezártam, így elejét vettem az esetleges oxidációnak.
A borokkal egyenlőre több dolgom nincs, így ismét csak a kert maradt. Van egy "erdős" rész a kertben, amiből kettő akácfát méretéből adódóan ki kellett venni. (Bár ha rajtam múlik, ott hagyom, mert így meglehetősen kopasz lett az a terület, de sebaj. Idővel újra benő.)
Mint köztudott, olcsó húsnak híg a leve, és ez a barkácsgépekre is igaz. Van azonban néhány kivétel. Ilyesfajta a mi esetünkben az elektromos láncfűrész is. Ha az ember kicsit közelebb kerül a fával való fűtéshez, mint hogy a tv-ben egy-két filmben lásson ilyet, akkor mindenképpen érdemes elgondolkozni a láncfűrész vásárláson. (Apropó fával való tüzelés, nekem be nem meséli senki, hogy bármi más tud olyan hangulatot adni, mint egy kandalló, benne ropogó tűzzel.)

(Olcsó, jó, házhoz bőven elég)

Mindemellett azon is érdemes elgondolkozni, hogy mire, mennyi pénzt érdemes szánni. Ha nem célunk komplett erdők kiirtása, napi 8 órás folytonos fűrészeléssel, hanem csak hobbi szinten, mikor ki kell csapni egy-két fát, vagy esetleg a telken ritkítani az erdőn, akkor felesleges a pöfögős fűrész (értsd benzines). Persze HA a tápellátás megoldott egy elektromos esetén. Ez főképp azért fontos, mert ha már pöfögőst veszünk, akkor érdemes nem csingcsung méd in világlegkisebbországát venni, hanem akkor már vagy Husqvarnát, vagy Stihlt kellene. Ezek pedig 70 e Ft-nál kezdődnek. Viszont ha nem nagyüzemben nyomjuk, akkor lásd pl nálunk, bővel elegendő az elektromos verzió. Már csak azért is, mert 50 e Ft-al olcsóbb. Mindjárt inkább a szőlőre költöm szívesebben ezt az összeget. Persze az is biztos, hogy egy elektromos nem fog 20 évig működni, de ha megfelelően van kezelve, olajozva, és nem szaggatjuk agyon, bőven elél 10 évig, és még mindig nem kerül annyiba, mint a benzines.
Na ez a kis kitérő után térjünk vissza a fákhoz. Mivel a körülöttük lévő fiatal fákat meg szerettem volna óvni, így nem lehetett egyszerűen kidönteni a fákat. Először le kellett gallyazni (alumínium létra nagy segítség, bár létrán akrobatikázni a fűrésszel nem egyszerű mutatvány, de végülis kivitelezhető). A nagyobb ágak levágása után jöhetett a célirányos kivágás. Szükséges kellékek: egy ember, aki vágja a fát, valamint egy gyorsan futó másik, aki egy kötéllel a megfelelő helyre irányítja a dőlő fát, majd ha már úgy érzi, hogy minden jó, akkor felveszi a nyúlcipőt. :) Természetesen akadt ilyen segítőm is Csaba személyében, aki további támogatást nyújtott az Ő pöfögős fűrészével.



Ezzel a felállással hamar végeztünk a két fával. Hazafelé megtoldottam úgy ~ 2 liternyi újborral, hogy ha hazaér, értékelje az idei "termést". :)
Majd el felejtettem: persze a fűrészport sem hagyom kárba veszni, tökéletes lesz, ha legközelebb kell húst/szalonnát/kolbászt/akármit füstölni.
Időközben nem csak a naptár szerint léptünk át az őszbe (lassan a télbe...), hanem a dió fák is beöltöztek ennek megfelelően:

(Besárgult, na nem az irigységtől :))

Következő poszt már remélem a telepítésről fog szólni. ;) :)

Talaj előkészítése

A telepítéshez immáron sikeresen elő lett készítve a talaj. 9 db, egyenként 30 méteres sor kerül beültetésre. Minden sornak 40 cm széles sávot ástam fel. A leendő sorok így 1,2 m távolságban lesznek egymástól.
A feladatot kissé nehezítette, hogy a fű miatt erősen ragaszkodott minden egyes ásónyomnyi föld a jól megszokott helyéhez.

(Ásás kész)

Fontos, hogy ha talajt készítünk elő, lehetőleg minden "idegen" anyagtól szabadítsuk azt meg. Főleg a kártevőkre kell itt gondolni (palyom), de lehetőség szerint minden növényi akadályt, amely esetleg hátráltatni fogja a szőlő fejlődését, távolítsunk el a földből. Esetemben meglehetősen sok fagyökérrel kellett számolnom, valamint korábban (hú kb 10 éve) here volt ebbe a földbe ültetve, aminek egy-két maradványa még mindig megtalálható volt a talajban. Ezek gyökere gyakran elérik a 3 cm átmérőt is, és elég szívósak, így sok-sok izzadságcseppet köszönhetek nekik is.
Felásás után jöhetett a műtrágyázás. (Igazából a leghelyesebb megoldás az ásással való beforgatás lett volna, de így sem rossz.) A műtrágya kiszórásakor nagyon figyeltem arra, hogy ne kapjon semmiből túl sokat a talaj. Mivel nem volt előzetes talajvizsgálat, ezért a szakirodalomban ajánlott mennyiségek minimumát adagoltam ki. Ez 5 kg ammónium-nitrátot, és 30 kg 0-10-24-es NPK-t jelentett. Végül azért választottam ezt a megoldást (az előzőekben leírtaktól eltérően), mert így volt a leggazdaságosabb.

(Az ammónium-nitrátból csak 5 kg kell)

A lényeg az volt, hogy jusson 6 kg kálium, 3 kg foszfor, és 1-1,5 kg nitrogén a 100 nm felásott földbe (ezek hatóanyag mennyiségek!). (A felásott föld szintén a szó szoros értelmében vett felásott földet jelenti, a sorközöket nem műtrágyázzuk!!! Különben lehetett volna 300 nm-t trágyázni.)


Szerves trágyát a telepítéskor fog kapni minden tő.
A műtrágya kiszórása után már a munka pofon egyszerű része következett, szépen gereblyével bele kellett dolgozni a földbe a tápanyagot. Ez már gyakorlatilag villám munkának számít, 30-40 perc alatt lehetett vele végezni. :)

(Felásva, műtrágyázva)

(És végül a talajba dolgozva)

Október

Elég komolyan beköszöntött a hideg, a borok is lassan kiforrnak. Már csak a nagy hordóban lévő forr, a többi látszatra/hallatszatra abbahagyta. (Remélem kiforrt, és nem a hideg miatt állt le a forrás, mindenesetre majd ízről kiderül.) Ahogy jön a hideg, lassan itt az ideje a telepítésnek is. A házi kertben már alakul a helyzet. A leendő terep elő lett készítve (tele volt akác-, öreg gyümölcsfákkal, azokat ki kellett szedni), már csak a szántásra vár. Vagyis várt, tudniillik mikor elmentem a "kolegához" árajánlatot kérni a szántásra, az állam otthagytam. Vázolta az "úriember", hogy üzemórában méri (nem is ő, hanem a fia csinálná meg), 4500 Ft/óra. Mondtam neki 300 nm-t, mire ő azt mondta, hogy hát az lenne olyan 7-8000 Ft. Háháhá. Nem szerettem volna tájékoztatni, hogy 17500 Ft/ha áron szántják a szántókat, ő annak a 3 %-át csinálná meg fele áron. Na mindegy, nyugodtan hagytam ott, vele sem szántatunk... :) Szóval a helyzet úgy áll, hogy "nagyüzemi" mintára csináljuk a házi szőlőt is, ami annyit jelent, hogy a művelés marad fejművelés, a sorközök viszont kicsit kordonosra fognak hasonlítani, vagyis nem 1, hanem kb 1,5 méteresek lesznek. A sorok között így fű marad. Annyiban nehezíti ez a jelenlegi munkámat, hogy a leendő soroknak a helyét fel kell ásni, pihentetni, alaptrágyázni, és utána jöhet a telepítés. Nem egyszerű a gyepet felásni, maradjunk annyiban. :) Képeket ha kész leszek, felteszek, de még csak ma kezdtem neki, és a kevés idő miatt egyetlen egy, kemény 30 m-es sort tudtam megcsinálni... Van még... :)
Az alaptrágyázáshoz is nekikészültem. A szerves trágya része baromfitrágyával lesz megoldva, míg a műtrágya értelem szerűen NPK. Pontosabban nem komplex NPK, hanem saját magam a megfelelő arányban osztom ki a három összetevőt.

(Alap-, illetve fejtrágyázáshoz szükséges műtrágyamennyiségek)

Ha 30 m-es sorokkal számolok, akkor a felásott sáv 40 cm, azaz egy sor 12 nm-nek felel meg. A sorok végleges száma még nem pontos, mert a szaporítóanyag mennyiségétől függ. 10 sorban mindenképpen bízom, így minimum (összesen) 45 kg műtrágyára lesz szükségem. (~ 10 ezer HUF)
Mostanság mindenhonnan Vincze Béla neve folyik. Ha elejét akarják venni a kínlódásnak, és a további hamisításnak, kőkeményen meg kell vonni minden engedélyt tőle, és kész. Tudom, hogy ez keményen hangzik, de minden borában találtak glicerint. Innentől kezdve nem tudom mi jóra számíthat.

Buggy buggy

A bor forr. Már a zajos erjedés végén jár, mostmár a lassú erjedés következik. A töltögető borok üvegdemizsonokban vannak, és van 4-5 deci "kontroll" is egy műanyag palackban. Ma vettem egy-egy deci mintát a két hordóból. Kiábrándító. Az 50-esből vett minta egyszerűen faízű, a hordó sokévi kezeletlensége megtette a hatását. Ha így marad, akkor annak lőttek (pontosabban asztali bornak lesz csak jó.) A nagyobbik hordóból származó minta sem épp lelkesítő. Olyan égett, füst szaga van, hogy minden mást elnyom. Ihatatlan. 2 óra levegőzés után, a minta kezdett alakulni, tompult a füstszag, de ízében még mindig érezni lehetett. Elszomorító, főleg úgy, hogy a kontroll bort (ami a műanyag palackban van) néhány naponta szoktam ellenőrizni, és a vártnál sokkal jobb. Nagyon gyümölcsös, egészséges illata van, az ízéről pedig nem is beszélve. Nagyon jó bor lenne belőle, de ha a hordókon fogom ezt elbukni, akkor nagyon ideges leszek. (Érdekes felállás lesz, ha a töltögető borok lesznek az első osztályú minőségi borok, és nem lesz szívem beleönteni őket a rossz hordókba........)

Sutultunk

Holnapra lehűlést mond, a cefre hőmérséklete is elkezdett csökkenni, és a színe sem sötétedett már napok óta, így ma présbe került a szőlő.


Összességében kicsit kevesebb lett, mint amennyit számoltunk, de még így is jól állunk. 3 q szőlőből 215 liter (10 literrel kevesebb) must lett.


Színben igazi kadarkás szín jellemzi, ízre annyira még nem jellemezném, talán kicsit túlsúlyban van benne a meggy, de még nem érdemes ilyen korban erről beszélni.



A cukorfokát meg szerettem volna mérni, de tíztől mér a mérőm, és tíz alatt van. Rgo a cukor igencsak megcsappant, dehát már 8 napja forr. A hordókra kotyogó került (házi, mivel a közelben sehol nem tudtam venni...khmkhm...). Néhány hét múlva jöhet az első fejtés.

Forr a must

Szépen megindult a forrás a mustban, és minden nagyon jónak tűnik eddig. A 3,5 nap alatt a színe is sokat alakult, egyre biztatóbb. Az erős hőmérséklet-ingadozás ellenére a must jól tartja a hőjét, ma elérte a 22 °C-ot, innen mehet egész 26-ig, onnan kell elkezdeni korlátozni.

(Környezet, musthőfok viszonya)

Cukorfok a forrásnak köszönhetően szépen csökken, 18-ról indult, ma már csak 14-et mértem. Illatokban gazdag, kóstolásra is jónak tűnik. Érezhetően csökkent a cukortartalma, és egyre jobban érezni a savakat. (Mellesleg mi is a mustfok? A mustfok mutatja meg, hogy 1 kg lében, hány dkg cukor található. Ebből lehet a későbbi alkoholfokra is következtetni (mustfok*0,74-2)).
Titrálni egyenlőre nem tudok, de ez még változhat. A szabad kénessav, illetve titrálható savtartalmat jó lenne tudni. Talán a jövő héten. :)

(Első nap vs negyedik nap)

Ha az időjárás kedvez, egész héten héjon marad a cucc, de kissé aggasztanak a hajnali 8 °C-ok.

Vörösbor készítése

A vörös, és fehérbor bár mindkettő szőlőből készül (ki gondolta volna) mégis más más technológiát igényel. Annak érdekében, hogy elejét vegyem a további értetlenkedésnek, ami nálunk folyik, (és aminek az alföldi házi borok silány minősége köszönhető) röviden nézzük át, hogyan készül a vörösbor. (Nem, nem kell bele cukor, és nem, nem kell bele borfestő...azt majd tegyetek a lőrébe...) Elsődleges szempont, hogy a szőlőt megfelelő időpontban kell szüretelni.


Ehhez mindössze egy kis fáradtságra lenne szükség, próba szürettel, fokolással és titrálással kell meghatározni a szőlő megfelelő érettségi állapotát, és ha ez megvan (és az időjárás is kedvez ennek), akkor lehet szüretelni. Ezzel szemben leggyakrabban kóstolással állapítják meg a szőlő érettségi fokát. Ha nem a szőlő megfelelő érettségi állapotában szüretelünk, a bor sorsa meg van pecsételve.
Szüret során arra kell figyelni, hogy csak egészséges, szép szőlő kerüljön a vödörbe. A vödröket tilos erőszakkal megtömni, ekkor ugyanis a bogyók héja felreped, és megkezdődhet az oxidáció. Ha a szüretelők gondos munkát végeznek, nem szükséges az utólagos válogatás, a szőlő a zúzó-bogyózóba kerül, mely megszabadítja a bogyókat a kocsánytól, a szemek héja megreped, és a lé szabad utat nyer.


A lé, magok, bogyóhéj ezután erjesztőkádakba kerül. Ezek lehetnek fából, műanyagból, vagy rozsdamentes acélból. Ekkor egy alapkénezést adhatunk a cefrének a színanyagok jobb kinyerése, és a betegségek korai megelőzése érdekében. Szakkönyvek 30 g/hl borként tanácsolnak, szerintem ez egy kicsit sok, én 5 g/hl-el kénezek cefrét (ahogy egyébként a kén gyártója is javasolja). Mivel a kék szőlőben az illat, íz, és színanyagok döntő többsége a bogyóhéjban található, azt ki kell onnan nyerni. A hagyományos mód erre a héjon történő erjesztés. Annak érdekében, hogy az erjedés gyorsan meginduljon, törekednünk kell arra, hogy a cefre hőmérséklete 18 és 20 °C között legyen. Ekkor alkalmazhatunk fajélesztőt is, melyet hagyjunk a cefre tetején, ne keverjük bele. Így több oxigénhez jut, és gyorsabb a szaporodása. Az erjedés megindulása után a hőmérséklet megemelkedik, a cukorból alkohol és széndioxid keletkezik, mely a cefre szilárd részeit felhajtja. Ezt nevezzük törkölykalapnak, mely a must tetejére kerülve dugó szerűen úszik azon. Az oxidáció elkerülése, valamint a szín, illat és ízanyagok legoptimálisabb kinyerése érdekében ezt a törkölykalapot 3 óránként össze kell törni, és a lébe kell nyomkodni. Ezt nevezzük csömöszölésnek. Automatizálva is működhet a folyamat, vagy egy keverő rendszert kell kiépíteni, vagy egy egyszerűbb (közkedveltebb) megoldás, amikor egy szivattyúval megfelelő időközönként a lét a törkölykalap tetejére szivattyúzzák. Az erjedés folyamán a cefre hőmérsékletét igyekezzünk 22 fok fölött, és 30 fok alatt tartani. Ezt nevezzük irányított erjesztésnek. Minél illatosabb borról van szó, annál jobban közelíthet a hőmérséklet a 30 °C-hoz.
Az erjedés vége felé az erjedés ismert kísérőjegyei alábbhagynak, a hőmérséklet csökken, a törkölykalap a kád feneke felé süllyed. Ekkor a kierjedt vörös törkölyt kisajtolhatjuk. A sajtolás időpontjára nincs általános szabály, akár az erjedés vége előtt is sajtolhatunk, ha már a lé színe megfelelő, illetve ha már túl fanyar az íze. Így a héjon erjesztés 1-2 hetet vehet igénybe, de ha meg van a tökéletes irányításra a lehetőség (technológiailag), akkor akár 3 hétig is ázhat must.

Létezik más technológia is a vörösbor készítésére. Ilyenkor az egész, sértetlen bogyókat rozsdamentes acéltartályokba helyezik, majd lezárják a tartály tetejét. Az oxigént széndioxiddal kiszorítják a tartályból. Ezután az erjedés magában a zárt szőlő bogyóban kezdődik meg. Az oxigén kizárása fontos az oxidáció, ecetesedés megakadályozása végett.

A kipréselt lét (a préselést annyira kell erősen végezni, hogy a magok ne roppanjanak meg, mert keserű ízt adnak a borba) hordókba töltik ott fejeződik be az erjedés, kotyogóval, illetve utóerjesztő akonával (ha nem ment teljesen végbe a kádban). Amennyiben hagyományos hordókba töltik a bort, testesebb nedű készíthető, míg ha rozsdamentes acéltartályokba töltik, gyümölcsösebb borokat készíthetnek (ezek a reduktív borok). Ennek az az egyszerű magyarázata, hogy a fahordóban a bor a dongákon keresztül tud levegőhöz jutni, míg a teljesen zárt acéltartályokban erre nincs lehetősége.



Ezt követhetik a fejtések, derítés, esetleges savtompítás, savpótlás, szűrés, palackozás.

Így már belátható, hogy apró cseprő hibákkal (hőmérséklet figyelésének elhanyagolása stb) olyan hibákat lehet a borba vinni, amik aztán az ízében megjelennek. TÖREKEDJÜNK A TÖKÉLETESRE!

Szüret

Tegnap végre lezajlott a szüret. Mivel idén még vásárolt szőlőből vagyok kénytelen bort készíteni, így nem igazán én diktáltam sem a szüretet, sem az iramot. A szőlő délután fél 5 körül érkezett meg. 10 szép zsák, összesen 300 kg kadarka, melybe hellyel közzel egy-két oportó is belekerült. A darálót már délután felállítottuk, költséghatékonyság ide vagy oda, szüretelőkád hiánya miatt egy alsó kútgyűrűt kibéleltem fóliával, és abba kerül a darált szőlő. Ha lehetett volna, állítottam volna a darálón, de sajnos nem lehetett, így kétszer is át kellett darálni szőlőt, mire minden szemet megroppantott. (Bár így sem vagyok teljesen megelégedve az eredménnyel, de jobb a semminél. :) )



Mivel idén a költségvetésbe nem fért bele egy zúzó-bogyózó vásárlása, így kénytelenek voltunk kézzel lebogyózni a 3 q szőlőt. Nem volt kis feladat. Ketten csináltuk végig, valamint volt mindig "egy harmadik személy", aki besegített, de mindig váltogatták egymást, mert kb 40 perc alatt mindenki megunta. :) A nem volt kis feladat azért elég enyhe kifejezés volt, mert maga a bogyózás délután 5 órától hajnali 3-ig tartott... A vége már nem volt ilyen vicces persze, a tökünk tele volt a szőlővel.

(A ledarált szőlő másnap)

A 18 fokos must még este kapott egy alapkénezést, ma délelőtt pedig egy kis fajélesztőt. Nem vittem túlzásba, mindössze "iránymutatásként" szolgál a fajélesztő, hogy ne rossz irányba induljanak el a folyamatok, mert elég hidegnek tűnt a cefre, így ha nem indul be kellő időben, nagy esély van rá, hogy rossz élesztőgombák szaporodnak el benne, amik oda nem illő ízt adnak a későbbi bornak. A forrás beindulása után a héjon áztatás végig ellenőrzött körülmények között fog zajlani, a lé hőmérsékletét szűk lehetőségeim között végig korlátozni fogom, ne melegedjen túl. A must optimális erjedési hőmérséklete 22 és 26 °C között van, ha a lehető legtöbbet szeretnénk kihozni a szőlőből, ezek között kell tartani. Ha túlzottan lehűl a must, az erjedés megszakadhat, ha túlmelegszik, akkor pedig tejsavbaktériumok szaporodhatnak el a mustban. Mindkét jelenséget kerülni kell. Az éjszakai hidegekkel nem tudok sokat kezdeni, de a túlmelegedést lehet ellensúlyozni, ha a lébe olyan palackokat lógatunk, melyeket előtte vízzel megtöltöttünk, majd lefagyasztottunk.
Előre láthatóan (ha az időjárás is úgy akarja) egy hétig fog héjon ázni a szőlő.

(Friss must)

U.I.: kösz mindenkinek aki segített. :)

Szüret előtti körkép

Ezen a hétvégén szüret (na nem nálam). Időközben alakultak a dolgok, a két 50-es hordóból, amelyik vészesebbnek nézett ki, végül az lett a jó. A sörös is jónak bizonyul, de az már kiszolgált, sokan már minden bizonnyal kidobták volna. (Épp, ahogy én is, ha lenne rá módom, de jelenleg erre is rá vagyok szorulva.) A mosás elég macerás volt. Áztatás után (3 nap volt) egy vödör vizet bele, egy láncot, és lötykölni, lötykölni, lötykölni. Ez után egy kis forrázás következett, majd ismét a hideg vizes lötykölés. Az egész procedúrát - tekintettel arra, hogy nagyon rég óta nem voltak kezelve a hordók - 6-7-szer meg kellett csinálni, mire kitisztult a két hordó. Ez után jöhetett egy kis einschlag (népiesen anslúg) = kénlap égetése a hordóban.



Az egész művelet új hordó beavatásakor a következőképpen néz ki:



Tegnap aztán egy 120 literes hordó is hozzám került. Ez nem saját tulajdon, cimbié, aki nagylelkűen rám bízta, a hordónak is az a jó, ha használva van.

(120 liter)

Ezzel a kezdeti tervben szereplő 1,5 q szőlő igény felugrott 3 q-ra. Fajtáját tekintve kadarka lesz, bízom benne, hogy tisztán. Tudniillik kezd már világosodni, hogy miért is tart ott az alföldi "borászat", ahol tart (tisztelet a rendes borászoknak). Írtam egy korábbi bejegyzést is, amiben erre kitérek pontosan, mert akkor volt szerencsém sok helyről sokféle "alföldi bort" inni, és hát a véleményem megvolt. Csak aztán nem volt "pofám" közzé tenni a bejegyzést, még mindig piszkozatként van meg, nehogy valaki megsértődjön. A helyzet az, hogy sajnos nem a minőséget, hanem a mennyiséget helyezik előtérbe a környező borral foglalkozók. Ezek után nem csodálkozom, hogy a szőlők többsége vegyes. Nincsenek a fajták elválasztva, és szüretkor sem választják külön, minden megy egybe. Még a kékszőlőt is együtt darálják a fehérrel. Na a minőség így nem fog működni. Ezek után csak bízni tudok abban, hogy lehetőleg minimális "kósza" szőlő lesz a kadarka között. (Erre felhívtam a termelő cimbi figyelmét is.)
(Vagy hogy mondjak egy másik példát: a vörösbornál a héjon áztatás a termelők 90%-nál egy éjszakáig tart, a maradék 10% pedig kocsányostól darálja, és úgy hagyja 5-6 napig ázni, amiből ihatatlan savas, kocsányízű bor lesz.)
Bár már ott lennénk, hogy a sajátomat lehetne szüretelni, ott nem lesznek ilyen gondok. :) Minden szépen elkülönítve, fajtánként szétválasztva fog forrni.

Sutuuuu

Hohóó kezdhetném így is. Sikerült megvenni a sutut, amit nemrég említettem. Az odajutással volt egy kis gond, egyszer el is sikerült tévedni, de végül Vágó féle telefonos segítséggel élve megtaláltuk az eladónkat. Az egész úgy kezdődött, hogy ugye sutu nélkül nehéz lenne megoldani a szüretet, így hát mint elengedhetetlen segédeszközt mindenképp fel kellett írni az egyébként anyagi okokból immáron szűkös bevásárló listára.

(A legújabb szerzemény.)

A hét elején találtam is neten egy hirdetést, 40 literes szőlőprés, 10 ezer magyar forint. A nénike a telefonban nagyon segítőkész volt, elmondta, hogy mindene megvan (nem neki, hanem a présnek... ) és amúgy is nagyon jó állapotban van. Lefixáltuk vele a mai napot, reggel megyünk érte. Előtte már cimbivel értekeztem, ma szabad lesz, elhozza a futót, leszaladunk érte (amúgy Szolnokra cirka 40 km) és elhozzuk. A sutunak tényleg meg volt mindene, és le a kalappal, nagyon jól néz ki, gondját viselte előző gazdája.
Itthon aztán következett egy kis tisztogatás, mosogatás, aztán szépen be lett állítva a leendő helyére, ahol egész két hétig kell várnia. Tudni illik jövőhét szombatra van ütemezve a szüret, ahonnan veszem a szőlőt. Aznap le lesz darálva, majd egy hétig héjon ázik, aztán jöhet a prés nagypróbája. (ha lehet annak nevezni 2 mázsa szőlő sutulását. )



A mai nap ettől függetlenül is termékeny volt, megnéztük a szőlőt (amiből én is veszek majd), plusz kaptam egy telefont, miszerint ha kell, a helyi étterembe mehetek poharakért, ugyanis a tulaj leselejtezi (az amúgy hibátlan) poharak egy részét, és amúgy is kidobná, ha kell, vigyem el. Be free. Mire jó, ha van ilyen ismerős ugye ugye?... Szóval gazdagabb lettem pár sörös pohárral is. :D

Apróságok

Ma be szerettem volna szerezni minden apróságot, amire csak szükség lehet, de persze keresztbe tettek. A közeli CITY-ben lévő gigamega "Barkács-Mezőgazdasági-Gazdaboltban" gyakorlatilag a borászattal kapcsolatban néhány (szám szerint 3) kádon, egy darálón, és egy vicces sutun kívül semmi nem volt. A szőlőprésre azért mondom, hogy vicces, mert kemény 16 literes volt, khm 33 ezer magyar Forintért. Hol élnek ezek??? Hazafelé egy kis gazdaboltban aztán néhány dologra sikerült szert tenni (fokoló, kénlap, bentonit). Egy nagyon jó sutut is kinéztem, igaz, csak 40 literes, de egyenlőre elég, és csak 10 ezer Ft. Azért mondom, hogy csak, mert képről nagyon jól néz ki, aztán majd meglátjuk, hogy a valóságban is ilyen jól mutat-e. Ha meg tudnám venni, akkor minden meg lenne már az idei borhoz is. (Persze a szőlő még a tőkén van...:) )
Közben találtam egy videót, nagyon beteg, érdemes megnézni:
"Tölts le a netről magadnak egy üveg bort." Használati utasítás: válaszd ki a kívánt palack bort a neten, töltsd le, dugd be az USB csodacsapot, nyomtass egy címkét, és már kész is van.



Persze a kommentek között is vannak értelmesek: "Do they have Beer ?"