Fejtés 1

A telepítés, ha nem is olyan gyorsan, mint az várható volt, de végül befejeződött bő 2 hete. A vesszők helye lyukfúróval került kialakításra, inkább ezt választottam, mint a gödörásást. Szerves trágyát nem kapott, majd tavasszal egy keveset, a műtrágyát elégnek vélem. A vesszőkből egyébként nem sok látszódik, egy szem lett meghagyva a föld felett. Mivel az utóbbi időben nagyon esős/párás volt az időjárás, ezért nem mertem még betakarni, kicsit hagyom szikkadni. A hőmérséklet még egyébként sem indokolja a takarást, bár a héten már lehet, hogy sor kerül arra is. A felesleges vesszőket iskolába tettem, jól fognak jönni, mikor pótolni kell azokat a vesszőket, amik nem fogják majd meg.


Tegnap, és ma a bor első fejtése is lezajlott. Természetesen a fényképezőben az elemnek most kellett lemerülnie, az újratölthető pedig behányt, ezért korlátozott számban készültek képek. :) Egyszerű műagyag csővel fejtettem, először egy ládába, onnan pedig műagyaghordóba, rgo nyílt fejtést kapott a bor. Zártan csak a törésre hajlamos borokat szabad fejteni, mert a nyílt fejtés során kapott levegő segíti a későbbi fejlődést. Miután kiürült a hordó, át lett alaposan mosva, majd mehetett bele vissza a bor.


Egy 20 literes demizson tele lett aljborral, ha ez leülepszik, ezt is lefejtem, és töltögető bornak fogom használni. Mivel alacsony kénszintet mértem, cirka 20 g-ot, ezért kapott egy kevés ként is. Két hét múlva ismét megmérem, és ha szükséges, korrigálom, de sokat nem akarok neki adni, mert igyekszem a színét megőrizni. Mivel tudok titrálni (megérkezett a csomag), ezért a titrálható savtartalmát is meg tudtam állapítani, ami - ha mindent jól csináltam -, akkor 8 g. Ez teljesen szép érték. Mértem alkoholtartalmat is (amit hát hogy is mondjam meg lehet mérni, de hogy az nem pontos, az is biztos.) Szóval a mérő valamivel magasabb értéket mutatott, mint 4, ha ezt megszorozzuk az ajánlott 2,2-vel, akkor ~9 alkoholszázalékot kapunk. (Persze megint felmerül a kérdés, h mennyivel szorozzuk, mert az, hogy "hely jellegétől függően", nem sokat mond, pl Tokajnak írja a leírás, hogy 2,5 szorzója, de van még pár borvidék az országban....) Mindenesetre ez arra enged következtetni, hogy nem forrt ki teljesen a bor, van benne még maradékcukor (amit érezni is), így tavasszal minden bizonnyal újra elkezd majd pezsegni, és szárazra forrja magát. Elméletileg a 18 fokos mustból, ha szárazra forr, 11,3 fokos bort kell kapni. Ettől a 9 még távol áll. Persze a mérő is lehet pontatlan, a valós eredményt a laborvizsgálat fogja megadni.


A bor színe egyébként nem rossz (Kadarka léttére!), élénk piros, de a két hordóban lévő bor nem egyforma. Ennek nagyapám szerint egyszerű a magyarázata, a nagyobbik hordó idén volt kádárnál, aki "kikaparta, kiégette", ezért ez jobban kivette a bor színét, mint a másik hordó. Elképzelhetőnek tartom egyébként ezt én is, bár talán az is közre játszhatott, hogy a kisebbik hordóban több volt a seprű, ezért az "jobban tudta szívni az anyját".

(A kép nem adja vissza igazán a színét)

Ízre, illatra éretlenek, fiatalok, de még csak november vége van, még nem lehet többet várni.
A második fejtés már a derítést követően fog lezajlani, de ezzel nagy dilemmában vagyok, hogy mikor jöjjön el az ideje.

Forralt bor, spéci pálinka

Egyre inkább rászokunk itthon arra, hogy kártyázni összeüljünk. Ezzel persze semmi gond nincs, hely van, mindenki elfér, jól el is szoktunk szórakozni. Legutóbbi alkalommal forralt bort csináltunk, és ahhoz képest, hogy első próbálkozás volt, nem is sikerült rosszra. A recept egyszerű, végy x liter bort (hihi), öntsd nyakon cukorral, fűszerezd, melegítsd, töltsd magadba. Na jó ennyire nem egyszerű. :) Az a recept, ami alapján én csináltam, a következők szerint írja: minden egyes üveg borba 6 evőkanál cukrot kell tenni, fűszerezni szegfűszeggel, szegfűborssal, fahéjjal, és citrommal kell. Persze ez már ízlés kérdése. Ezek után fel kell melegíteni, de fontos, hogy nem szabad forralni, körülbelül 60-70 fokra elég. Ha forraljuk, a bor veszít aromáiból. Mivel nem volt itthon egész fahéj, sem szegfűbors, így mindössze cukor, és szegfűszeg került a borba, de így is egész jó lett.
Terítékre került mindemellett egy kis különleges 2005-ös pálinka is. Az elkészítésére már nem emlékszem pontosan, de legközelebb megkérdezem újra, és leírom. Arra emlékszem, hogy valahogy lekvárnak indult a történet, de hogy aztán hogy lett belőle pálinka, azt már nem tudom. :) Mindenesetre málna, szamóca, és szeder szolgált alapanyagul. Illatra nagyon jó, épp, ahogy nekem ízre is nagyon tetszik. Egyáltalán nem kaparós, érezhetően gyengébb a hétköznapi pálinkáktól. Édes, mind illatra, mind ízre nagyon nagyon hasonlít valamire, amire azóta sem tudtam rájönni, hogy mi. Majd talán a következő kóstoló alkalmán. Színe olyan, mint a jägernek. Majd talán a következő kóstoló alkalmán. :)

(A díszítés Csilla keze munkája. :) )

Tudom, makrónál nem vakuzunk, tessék elnézni, sötét volt.
Ja majd el felejtettem. Előkerült egy kép, amin egyfolytában röhögtünk, szerintem marha jó, egy kis H1N1:

Almasavbontás

Az almasavbontás fontos folyamata a szőlő borrá válásának.
Először is tisztázzuk, mi az az almasav (oxiborostyánkősav). Az almasav egy savanykás ízű, szerves dikarbonsav, ami számos savanyú ételben megtalálható, többek között ez felelős az éretlen alma, vagy épp a szőlő savanyú ízéért is (de megtalálható a cseresznyében, eperben, szilvában, vagy a barackban is). A gyümölcsök érése során az almasavtartalmuk folyamatosan csökken (a cukortartalmuk pedig nő), így válnak ízletessé. Teljes mértékben azonban nem tűnik el, a bor egyik legfontosabb savának tekintjük. A szőlő érettségétől függ, hogy a borban mennyi lesz az almasav aránya: az éretlen szőlő több, az érett szőlő kevesebb almasavat tartalmaz. Mennyisége a borban 0-8 g / Liter körül mozog. A literenkénti 8 gramm igen magasnak számít.

Az almasavat baktériumok szén-dioxid keletkezése közben tejsavvá bontják. Ez a folyamat mesterségesen is előidézhető, ami tovább segíti a borászt a bor kellő harmóniájának elérésében. 1 gramm almasavból általában 0,7 gramm tejsav keletkezik a különféle baktériumok tevékenységének köszönhetően. A vörösboroknál ez a folyamat előnyös lehet, de a lágy borokban káros, mivel az egyébként is alacsony almasav szint tovább csökken.

Almasavbontást újabban már a héjon erjesztés során megkezdenek a borászok baktériumtenyészettel történő beoltással, de gyakoribb mód az, hogy a préselés után az újbor kerül beoltásra, odafigyelve, hogy a baktériumoknak a megfelelő körülmények (hőmérséklet, pld S02-szint) meglegyenek. Amennyiben az újbort nem oltják be, megfelelő körülmények között is elő lehet idézni a biológiai almasavbontást. Ehhez mindössze a pince (inkább présház) hőmérsékletének megemelésére, valamint a seprő meghatározott időközönkénti felkavarására van szükség.
A savtartalom csökkenése mellett egyéb észrevehető változások is megfigyelhetők a borban. Mivel az almasavból tejsav képződik, ez az illatokban, és az aromákban is fellelhető, vajra, és tejszínre emlékeztető jegyekkel. (Hasonlóan felismerhető, ha új (nem túl öreg) tölgyfahordóban érlelték a bort, a vanília, faforgács, illetve pirítós illatjegyeiről.)

Laborban történő analitikai vizsgálat során lehet kérni az almasavtartalom meghatározását is. (Laborba egyébként is el kell küldeni a bort a forgalomba hozatali engedélyeztetéshez.)

Tegnap végre megrendeltem a borteszt csomagot, már nagyon várom, hogy milyen eredményeim lesznek. Ezzel a titrálható savtartalom, illetve a szabad kénessav tartalom mérhető a borban.

A telepítés az éjszakai 9,5 mm csapadéknak köszönhetően egyenlőre csúszik. Jó lett volna, h néhány nap múlva érkezik ez az eső.

Sajt, hordók feltöltése

A hordókban lévő borok immáron befejezték a forrást, ezért feltöltöttem őket a demizsonokban lévő borokkal. Ennek az az oka, hogy mivel a forrás leállt, nem képződik tovább széndioxid, ezért a bor felszíne szabadon érintkezik a levegővel, ami kerülendő. Ha huzamosabb ideig "kap levegőt" a bor, annak borhibák lesznek a következményei, melyek közül a leggyakoribb a borvirág (pimpós/bornyúsodott bor). Ezt legkönnyebben onnan ismerhetjük fel, hogy a bor felszínén, a nem kívánatos borvirágélesztők szaporodása következtében sűrű, ráncos, szürkésfehér hártya képződik. Ezek a borok legtöbbször ízük élvezeti értékéből is jelentősen veszítenek.

Ha már úgy sem volt más konkrét dolgom, a piacra kimentem reggel, ahol az egyik "néne" rávett, hogy vegyek egy kis házitejet. Nem kellett nagyon nyaggatnia, egyébként is szoktam, bár most nem azért voltam kint. :) 1,5 liter tejből csináltam egy kis házi sajtot, bár el tudtam volna képzelni jobbnak is, tekintve, hogy az őszre való tekintettel elég szűkös az ízesítésre felhasználható zöldségek skálája, de mindegy. Natúr sajt lett belőle. (Tavasszal, nyáron nagyon finom kapros, újhagymás, zöldséges sajtot lehet csinálni.)
A recept a lehető legegyszerűbb: végy x liter tejet, forrald fel, ízesítsd sóval, majd ahány liter tejet forraltál, annyi citrom levét öntsd bele. (Ha nincs otthon citrom, lehet ecetet is használni, én a 1,5 liter tejhez 2,5 cl 20%-os ecetet használtam. Pont elég volt.) 1-2 perc kavargatás után a savó teljesen kicsapódik. Ekkor egy konyharuhába/gézre kell önteni, amin a savó átfolyik, de a sűrű anyag, ami kicsapódott, fennmarad.



Ha zöldségekkel szeretnénk ízesíteni, akkor itt az alkalom. 30-40 perc alatt, ha kiakasztjuk, kicsöpög magától, de néha nem árt kicsit rásegíteni. (Minél jobban "kifacsarjuk", annál keményebb sajtot kapunk, így akár egész lágy sajtot is készíthetünk, ha ahhoz van kedvünk.) Miután kicsepegett, már kész is a sajt. Amíg meleg, addig könnyen formálható, így készíthetünk hétköznapi formájú sajtot is. A végeredmény könnyen szeletelhető, és egy fontos további tulajdonsága, hogy akár süthető is.

(1,5 liter tejből egy kistányérnyi sajt készíthető)

Natúron is finom, de fűszerezve még jobb.

Kicsit módosult az oldal, ismét új kép került a fejlécbe, ezt most már valószínűleg a végleges.