Majdnem bodzaszörp

Időközben eltelt az a "néhány" nap, ameddig a bodzabogyókat állni kellett hagyni. ŐŐŐ. Szóval gondoltam, hogy ez lesz, de azért bizakodtam, hogy hátha mégsem. Ugye ha hagyunk valamilyen gyümölcsöt állni, abból hamarosan mi lesz? Bizony, cefre. :) Hát mikor a bodzát megnéztem, elég érdekes volt, körülbelül úgy nézett ki, mint egy cseresznye cefre. Gondoltam nem baj, ki tudja, ha egyszer ezt olvastam, akkor csak így kell csinálni. :) Szépen a levet leöntöttem, szűrőn még hozzányomkodtam a bogyókban maradt nedvességet. Az 1 kg-ból lett 3 dl lé.

Ehhez kellett adni 30 dkg cukrot, jól elkeverni, majd elkezdeni főzni addig, amíg el nem kezd sűrűsödni. Hát én főztem, főztem, főztem, de csak nem kezdett el érdemlegesen sűrűsödni, így hát meguntam, és levettem a tűzről. Üvegbe töltöttem, és kb ennyi. Miután kihűlt, jöhetett a próba... Hát... :) Nem tudom, lehet, hogy ilyennek kell lenni az ízének, de nekem nagyon nem jött be. A lekvár sokkal jobbnak bizonyult. Jövőre minden bogyóból lekvár lesz. :)


(Update: az eredeti bodzaszörp a bodza virágából készül, így ezt inkább hívjuk bodzabogyószörpnek. )

Bodza móka update

Megvolt az első "lakoma" a lekvárból, ha lehet így mondani. :) Kimondottan jóra sikerült, nem gondoltam volna, h ennyire finom lesz. Bár legközelebb egy icipicit kevesebb cukorral csinálom.


Ja! Lekvár formájában is ERŐSEN fog, szóval nem ez lesz a kedvenc öltönyös kajám. :)

Bodza móka

Ha már nincs mit csinálni a szőlőben, gondoltam keresek másutt. Persze nem kellett sokáig keresgélni. A bodzával már így is erős lemaradásban voltam, a bogyók elég nagy része már túl volt érve (olyannyira, h gyakorlatilag összeszáradt). Bodzából egészségre gyakorolt jótékony hatása miatt lekvárt csináltam.

(Ő az áldozat)

A "szüretelés" után a vártnál kevesebb bodzám lett, őszintén szólva többre számítottam. Egy nagy vödör lett tele vele, persze szárastól.

(Egy vödörnyi bodza)

A bogyókat a szártól értelem szerűen el kell választani főzés előtt. Erre a legjobb megoldás egy villa, amivel a bogyókat le lehet egyszerűen húzni a szárukról. Állítólag ez még könnyebben megy, ha előtte egy kicsit be vannak áztatva. Még ez sem tűnt komplikáltnak, durván 40 perc alatt eljutottam odáig, hogy volt egy fél vödörnyi bogyóm. Csakhogy, és itt jött a bibi. Ebbe elég sok zöld bogyó is került, illetve meglehetősen sok szárdarabka is. Na és ezeket kiválogatni (fél vödörnyit) bőven több, mint egy órás munka volt. Pepecselős, ráadásul a végére már meg is éheztem, úgyhogy volt bajom. :)

(Itt már ki van válogatva, és meg van mosva)

Ez után jöhet a jó része. Össze kell zúzni a szemeket. Hmm. Miután végeztem (persze kézzel roppantottam őket) úgy néztem ki, mint egy sebész, aki épp most jön ki a műtőből. Vérvörösre festette a bodza leve mindkét kezem. Hogy ne térjünk el a bortól sem, érdemes megemlíteni, hogy előszeretettel használták az öregek a bodzát vörösbor színjavítására.

Az illat kárpótolt a kezem befestése miatt, hihetetlen jó illatot árasztott mind a vödör, mind a kezem. Hozzátenném, a kezemből még mindig árad a bodza "szaga", és már meglehetősen unom, szóval már lassan büdösnek érzem. :)


A főzéssel nem pepecseltem sokat, belezúdítottam a bográcsba, alátettem egy gázrózsát, és hadd szóljon. Nem hagyományos módon főztem, hanem ezzel a bolti dzsem fix akármivel, így megspóroltam magamnak pár órát, bár így is eltartott egy óráig, mire felforrt. Mindössze 2 kilóhoz elegendő fix volt itthon, így ennyiből csináltam lekvárt. 1 kg cukor kellett még bele (bár legközelebb ennél kevesebbet teszek, mert édes lett egy picit). Miután felforrt (pontos instrukciók alapján) még 3 percig hagyni kellett zubogni, és már lehetett is üvegekbe önteni, fejre fordítani, és már kész is.

(Itt már lassan rotyogott)

A megmaradt ~1 kg bogyóból szörpöt csinálok. Azzal még várni kell, néhány napig állni kell hagyni, így arról csak csütörtök felé fogok tudni értekezni.

És hogy miért is jó a bodzalekvár?
A mindent elsöprő ízén kívül hihetetlen sok vitamin van benne. Régen a paraszti világban előszeretettel használták megfázáskor, illetve köhögés csillapítására.




update: a kezemről lassan kopik a vörös szín, mostanra "hullakék" színre váltott. :)

Néró

Nem vártam az augusztust abból a szempontból, hogy amíg mindenki elkezd készülődni a szüretre (hordók, sutu, zúzó előkészítése, pince takarítása stb.) addig én csak irigykedve nézhetem őket, hisz nekem még csak a telepítéssel lesznek munkálataim. Szomszéd is bőszen áztatja, mossa már a hordókat. Néhány napja felmerült egy beszélgetés során, hogy én is szeretnék minél több szőlőt telepíteni már idén, amire felajánlotta, hogy ad vesszőt, ha kell. Persze miért ne kéne? :) Kadarkát beszéltük meg, de ma áthívott, megmutatni egy másik fajtát is, a Nérót.


Kicsit utána néztem, mi is ez pontosan: eredetileg csemegeszőlő, de gyakorlatilag az egyedüli olyan szempontból, hogy bor is készíthető belőle. Meglehetősen korai érésű, augusztus végén, szeptember elején már beérik. Bár még nem volt teljesen beérve, nagyon ízletesnek bizonyult. Növekedését tekintve erős, bőtermő, talaj iránt nem igényes (ami az én szempontomból lényeges), fagytűrő, betegségekkel szemben ellenálló. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy a szomszéd szerint idén kétszer volt permetezve, és ahogy elnéztem, nem volt az ég világon semmi baja. (Míg a néhány méterre lévő Csabagyöngye meglehetősen el volt árasztva gubacsatkával.) Zöldmunkaigénye közepes, fürtjei nagyok (200 g), bogyója sötétkék színű, lédús, vékony héjú. Metszési igénye hosszú csapos.
Izgatottan várom, hogy milyen lesz a bora, szomszéd bele szokta keverni a karadkába, de ivott már tiszta néró bort, állítása szerint nagyon finom. Néhány év múlva ez is kiderül. :)

Ilyen is kell...

Tegnap este kihasználva a nyár esti kedvező időjárást, kiültünk nyársalgatni cimborával. Igazi paraszt vacsora (szalonna, hagyma) mellé egy nem túl előkelő bor is társult. Mivel nem volt a kiemelkedő minőség lényeg egy ilyen pillanatban, ezért egy tájbor került terítékre.

(A borkóstolós pohár ilyenkor jól jön, nem szívesen viszi ki senki az igényes drága borospoharakat szalonnasütéshez)

(Hogy ez a bejegyzés se legyen haszontalan, mi is az a tájbor? Tájbornak nevezendő az a jobb minőségű asztali bor, amely egy meghatározott szőlőtermő táj terméséből származik, és teljes egészében államilag elismert szőlőfajták legalább 15 tömegszázalék (MM°) természetes eredetű (!!) cukrot tartalmazó mustjából készült.)

A fent említett nedű egy Duna-Tisza közi félédes Zweigelt - Cabernet Franc volt. A cuvée feliratot bármennyire kerestem, nem találtam (nem vagyok ebben biztos, de lehet azért, mert csak minőségi bor lehet cuvée?).

Cuvée: mai értelemben többfajta tudatos arányban házasított bort nevezünk cuvée-nek.

Sok mindent hozzáfűzni nem kívánok, a címke mindent elárul: Bársonyos, kellemesen fanyar, rubin színű vörösbor.
Személy szerint többet vártam volna tőle, elég visszafogott ízeket éreztem (a várthoz képest).


Mindenesetre az este jól sikerült, igazi régi időket idéző tábortüzes, fűben fekvős, csillagbámulós borozgatós este lett. Már csak egy vadász/pásztorkutya hiányzott. "Ez a király". :)

Mit, mivel, hogyan, mikor és kivel igyunk? :) II.

Az előző kis szösszenetben már kitértünk arra, hogy milyen alapvető borok közül választhatunk, illetve hogy azokat hogyan, milyen módon mutassuk be, szolgáljuk fel. Most térjünk ki arra, hogy milyen ételhez, pontosan milyen bort is válasszunk.

Előételekhez: minden esetben valamilyen könnyű, alacsony alkoholtartalmú, száraz, nem túl jellegzetes fehérborokat fogyasszunk.

Levesekhez: hasonló képpen könnyű, lágy, zamatos fehérborok passzolnak. Kivételt képeznek a krémlevesek, melyekhez leginkább száraz szamorodni borok passzolnak, illetve a fűszeresebb, nehezebb emésztésű levesek, mint pl a bableves, melyhez fűszeres vörösbor illik. (Régi borász szokás szerint leves után jár a negyven csepp száraz tokaji borkülönlegesség.)

Tésztákhoz: a tésztától függ, sós tésztákhoz válasszunk száraz vagy félszáraz fehér, esetleg sillerbort, míg édesebb tésztákhoz félédes, édes, gömbölyű, testes, tüzesebb fehérborokat. Ha a tészta csak köret, akkor a feltét határozza meg a választandó bort, így akár egy testes vörösbort is választhatunk, ha azt a feltét megkívánja.

Marhahúshoz: bársonyos, zamatos, nemes vörösborok illenek hozzá. (pl.:Pinot noir, Merlot, Cabernet)


Borjúhúshoz: fűszeres illatú, zamatos fehérborok, vagy elkészítéstől függően akár lágy, könnyed vörösbor is jó választás lehet.

Sertéshúshoz: kevésbé fűszeres sertéshúsokhoz jellegzetes, élénkebb savú fehérborokat válasszunk, míg pörkölt mellé karakteresebbet tegyünk az asztalra (pl.: Kadarka). Flekkenhez, rablóhúshoz keményebb vörösbort (pl.: Kékfrankost) vagy fehérbort (Ezerjó, Furmint, Juhfark), töltött káposztához kemény, száraz, tájjellegű minőségi fehérbort fogunk helyesen választani. A sonka legjobb kísérőjéül könnyű vörös- vagy rozébor, malacsülthöz kiemelkedő minőségű fehérbor (Furmint, Kéknyelű, Chardonnay, Rajnai rizling) illik.


Szárnyasokhoz: elég tág kör, a hús zsírosságától, fűszerességétől függően választhatunk gyakorlatilag bármilyen bort. Kicsit konkrétabban: sült csirkéhez, kacsához könnyű, üde, finom illatú fehérbor, vagy könnyű vörösbor (Oportó bocsánat Portugieser, Kadarka), paprikás csirkéhez határozott karakterű vörös (pl.: Kékfrankos), libához keményebb, de fűszerese zamatú fehérbor (Rajnai rizling, Hárslevelű, Chardonnay, Pinot blanc), gazdagabb mártással készített csirkéhez nem túl illatos muskotályos, vagy más zamatos bor (Szürkebarát) illik.


Halakhoz: régi mondás szerint átkozott a hal a harmadik vízben. :) Általában könnyű, száraz fehérborokat válasszunk (Olasz rizling, Rajnai rizling, Hárslevelű, Chardonnay). Halászléhez inkább tájjellegű vörösborokat fogyasszunk.

Vadakhoz: fácánhoz, fürjhöz könnyebb, élénkebb, "erős" vadakhoz (szarvas, őz, vaddisznó) gazdagabb ízű, zamatos vörösborokat kínáljunk.

Gombákhoz: kissé nagyobb szesztartalmú, finom zamatú fehérborokat (Hárslevelű, Cirfandli), vagy könnyű, zamatos vörösbort igyunk (Kadarka, Portugieser).

Desszertekhez: minden esetben édes bort válasszunk, jó választás lehet ide egy-egy tokaji borkülönlegesség. (aszú, esszencia)


A címben szereplő kérdőszavak közül egy híján mindre megadtuk a választ. Már csak a kivel maradt hátra. :) A bort sokkal élvezetesebb egy jó társaságban elfogyasztani. Ez lehet akár baráti, akár családi társaság, a lényeg, hogy a megfelelő hangulat meglegyen hozzá. Persze az sem elhanyagolható, ha egy csinos nővel adatott meg egy romantikus vacsora, aminek fényét a tökéletesen megválasztott borok csak tovább emelik. (Már ha azt lehet tovább emelni...... :) )


Jó étvágyat! :)

Mit, mivel, hogyan, mikor és kivel igyunk? :) I.

Természetesen a címben a kivel már csak ráadás volt, a fő az, hogy a megfelelő ételhez, a megfelelő bort válasszuk.

Miből is választhatunk?

Ugye alapjában megkülönböztetünk fehér, rozé, siller, és vörös borokat, ezeken belül szárazt, félszárazt, félédest, illetve édest. (Egyenlőre tekintsünk el a fűszerességtől, savasságtól, arra majd kitérünk később.)
A fehér, illetve vörös borokat gondolom nem kell taglalni, vörösnél ugye érdemes megemlíteni, hogy héjon erjesztik akár 7-10 napig, így a héjban lévő színező anyagok (mivel a gyümölcs húsában ezekből kevés van) kioldódnak.


Rozé, siller, és vörös borok közös vonása, hogy mind kékszőlőből készül. A különbség mindössze a héjon történő áztatás időtartamában van. Rozé esetén ez 1-2 nap, siller esetén pedig 2-4 nap. Az előbbiből készült bor illata, zamata a fehérborokéhoz, az utóbbiból készülté pedig inkább a vörösborokéhoz áll közelebb. Fontos kiemelni, hogy a jellegzetes, finom illatú rozé- és sillerborok a jó vörösborokkal azonos értékűek lehetnek.

(Rosé)

(Siller)
(Szépen látni a rosé- és sillerbor közötti színbeli különbséget, melyet az áztatás időtartama okoz)

Mitől lesz száraz/édes egy bor? Hát mi mástól, mint a borban található cukortartalomtól.
Száraz: az a bor, melynek cukortartalma 0,0 és 4,0 g/l között van.
Félszáraz: 4,1-12 g/l cukortartalom.
Félédes: 12,1-50 g/l cukortartalom.
Édes: 50,1 g/l, vagy annál magasabb cukortartalom.
(Update: egy kis érdekesség: az esszencia ~ 600g cukorral büszkélkedhet...:) )

Ha már tudjuk az alapvető különbségeket, térjünk ki a megfelelő fogyasztásra, illetve szervírozásra:

Bor felszolgálása:

Nem szükséges ahhoz pincérnek/vendéglátósnak lenni, hogy tudjuk, mikor hogyan kell a bort felszolgálni. Érdekes lehet (saját tapasztalatból) megfigyelni azt is hogy a magyar vendéglátó helyeken szinte minden esetben követnek el hibát a borok szervírozása során. (Arról már nem is beszélve, amikor csak kiba**zák az ember elé a pohár bort.)
Az idős, érlelt boroknak természetes üledéke képződik, mely nem hiba, de természetesen senki nem fogyasztja el ezt is a borral, így lehetőleg az ilyen palackokat a lehető legkisebb rázással kell a pincéből előhozni.
A palack felbontása előtt a felszolgáló bemutatja a bort, beszél a termőhelyről, a fajta jellegzetességeiről, technológiáról, évjáratról. Eközben a palack címkéjét a vendégek felé mutatja. Saját bor esetén törekedjünk ne elmesélni minden emléket, pl biztos nem kíváncsi minden vendég arra, hogy melyik ujjunkat vágtuk el szüret közben, mikor a Bodri a hátsó fertájunkba harapott. :)
Ha a dugót fólia vagy fémkupak takarja, akkor azt a palack szája alatt 3-5 mm-el körbe kell vágni egy erre szolgáló késsel vagy kupakvágóval. A dugóhúzó behajtásánál ügyeljünk arra, hogy a spirál ne fúrja át a dugót, mert ez esetben annak kis darabjai beleeshetnek a borba. Amikor a dugót már majdnem kihúztuk a palackból, a végső "megszabadítást" kézzel végezzük törekedve arra, hogy elkerüljük a dugó kihúzásával járó pukkanó hangot (egyes pincérek helytelenül arra törekednek, hogy ez hallatszódjon...a bor nem pezsgő...nekik csak ezt üzenem.). Ha dugódarabok kerültek a borba, azt egy határozott mozdulattal löttyintsük ki a dugópohárba. Ezt követően a palack száját töröljük meg, az esetleg rajta maradt kendő darabokat a dugó hengeres felével távolítsuk el. (SOHA ne kézzel!!) A dugót szagoljuk meg, mert a bor hibájáról már a dugó szaga is tájékoztat. Ha mindent rendben találtunk, a dugót adjuk át a rendelő személynek, hogy ő is ellenőrizni tudja.
Idős, üledékes bort ilyenkor kell dekantálnunk. Egy speciális alakú üvegbe (dekanterbe) gyertyaláng felett öntsük át a bort, lehetőleg csobogás nélkül. Ezután ellenőrizzük mégegyszer a dekanter tartalmát gyertyaláng felett, nem került-e bele üledék.

(Egyszerű dekanter)

(Stílusosabb dekanter)

Ha minden rendben zajlott, elsőként a rendelő személy poharába töltsünk egy kóstolásra elegendő mennyiséget, aki ha mindent rendben talált, bólintással jelzi, hogy folytatható a felszolgálás.
Kisebb társaság esetén a sorrend a következő: idősebb hölgyek, fiatalabb hölgyek, idősebb férfiak, fiatalabb férfiak, majd legvégül a rendelést leadó személy.
Nagyobb társaság esetén a rendelő személytől valamilyen irányban (általában jobbra haladva) kell kitölteni az italt, így körbeérve, utoljára az ő poharába kerüljön a borból.
A töltést (ha üvegből végezzük) úgy kell elvégezni, hogy a címke mindig jól látható legyen, az adott személy széke mögül jobb kézzel, jobbról töltsünk. A poharat ne döntsük meg, ez nem sör.
Az üveg testét úgy fogjuk, hogy a mutatóujj az üveg szája felé mutatva simuljon a palackra.

(A borospalack helyes tartása töltés közben)

Töltés közben a palack ne ütődjön a pohárhoz (ez érvényes dekanterből történő töltésre is). A palack felemelésekor egy csavaró mozdulattal tekerjük meg a palackot, így az utolsó csepp nem cseppen le, hanem elfolyik az üveg száján. Ezt szükség szerint kendővel töröljük el, de szokás fehér kendőből gallért kötni a palack nyakára is, így az esetlegesen lefolyó cseppeket ez felitatja.

Csúcsdominancia

Ismét csak tervekkel tudok előállni, de azok egyre jobbak. :) A korábbi lugas művelési ötletben azért nem bíztam teljesen, így utána kérdeztem fórumokon, hogy megfelel-e a célnak? Olyanok is visszaírtak, akik ugyan ezen a módon művelik a szőlőlugasukat, de egy segítőkész emberke jobb tanácsokkal szolgált. Ő a csúcsdominanciára hívta fel a figyelmem.
De mi is ez?


Csúcsdominancia:

Csúcsdominancia az a jelenség, amikor a gyökerektől a legtávolabb található rügyek hajtanak ki a legkorábban és legerősebben. Ennek következménye, hogy az alsó rügyek alva maradhatnak, és a hajtásrendszer felkopaszodhat.

Ezt figyelembe véve talán jobb megoldás lehet az, ha nem egy tőkére bízzuk a két szint kiépítését, hanem kettőre. Így nem kell a felkopaszodás veszélyével különösképpen foglalkozni, illetve csökken a tőketerhelés is.

Papírra vetve így nézhet ki:


Eddig ez tűnik a legtökéletesebb megoldásnak, valószínűleg ez lesz megvalósítva. Legközelebb már remélem tényleg a kivitelezés következik. :)

"Nézd már milyen ez a levél..."

A nagy bak készítési project közepette felfigyeltem pár elhanyagolt tőkére. Egy öreg ól sarkaiban vannak, metszve már évek óta nem voltak, nem foglalkozott senki vele, eddig én sem, már a közeli akácfák törzsén 5-6 méter magasan járnak egyes vesszőik. Az egyik tőke kékoportó, a másik egy eddig beazonosítatlan fajtájú fehérszőlő. A levelek átvizsgálása után az új hajtásokon gyorsan megütötte a szemem a peronoszpóra.

(Olajfoltok a levél színén)

De mi is ez?

A peronoszpóra (Plasmopara viticola) az egyik legveszedelmesebbnek tartott betegség, szőlőragyaként is emlegetik. Elsődleges fertőzését az előző évi leveleken áttelelt téli spórák indítják meg. Csírázásukhoz megfelelő hőmérséklet (napi 12 °C középhőmérséklet felett) és csapadék (min. 10 mm) szükséges. A másodlagos és folyamatos fertőzést már a 4 mm-es eső, sőt a bőséges harmatképződés is megindíthatja.

(Virágzás a levél fonákán)

Tünetei:

A fiatal levelek színén 1-2 cm-es nagyságú, kör alakú sárgászöld foltok alakulnak ki, amelyek olajosnak tűnnek („olajfolt”). Ezek elsősorban az alsóbb leveleken jelentkeznek, mert a gomba lentről „támad”. A levelek fonákán fehér színű kivirágzás jelenik meg, amely a gomba sporangiumtartó telepe. A foltokban a levélszövet gyorsan megbarnul, elszárad. Az idősebb leveleken a sárgászöld foltok kisebbek, erek által határoltak, szögletesek. Fehér penészgyep szintén található a fonákon. A foltok elhalása után a levél mozaikos. Súlyos fertőzés esetén a levélzet lehullik. A kacson megjelenhet a fehér penészgyep, végül a kacs megbarnul, elszárad. A fürt a fürtvirágzat megjelenésétől kezdve egészen a borsó nagyságig hasonló tünetekkel betegszik meg. A fürtkocsány, a fiatal bogyók sárgászöld színűvé válnak, felületükön dús sporangiumtartó gyeppel. A fürtkocsány és a bogyók elhalnak.

A peronoszpóra esetén fontos megemlíteni az un. lappangási időt, ami a csírázástól az olajfolt megjelenéséig eltelt időt jelenti. Hossza elsősorban a napi középhőmérséklet függvénye. Ha a lappangási idő alatt újabb csapadék nem hullott (legalább 4 mm), a peronoszpóra sem tud átlépni a következő fejlődési szakaszába, azaz nem virágzik ki, és az olajfolt kiszárad, a fertőzés megszűnik.

Lappangási idő:

Celsiusfok	levélen	fürtön	A naptári időpont átlagos időjárás esetén
10-13	15-18	15 -18	Május közepén
14	12-15	12-15	Május végén
15	11-13	11-13	Június elején
16	9-11	9-11	Június közepén
17	6-7	11-13	Június végén
18-19	5-6	13-15	Júliusban és augusztusban
20-25	3-4	14-18	Júliusban és augusztusban

Peronoszpóra elleni védekezés:


Mint a legtöbb esetben, itt is a legfontosabb a megelőzés. Klasszikus ellenszere a réz. Olcsó, természetes elem, a környezetet sem szennyezi, és a beérést is elősegíti.
Legelterjedtebb formája a bordói lé, vagy a különböző gyári készítmények (rézoxiklorid, Cuprosan, Miltox).
A kontakt szerek mellett vannak mélyhatású, felszívódó szerek, amiket csak a vész esetén ajánlatos használni (borsosabb áruk miatt, illetve ezek mégiscsak mérgek).


A peronoszpóra ellen továbbá:

• ha a szőlősorokat szélirányban ültetjük (amennyiben erre van mód), a szél csökkenti a párát, így a peronoszpóra esélyét is
• kerüljük a ködös, mélyfekvésű területeken történő szőlőművelést
• az ültetvényeket tartsuk gyommentesen, mert ez is csökkenti a párás mikroklímát
• a védekezést lehetőleg 4-6 leveles korban kezdjük el, csapadékos időben 1 hetes, szárazabb időben 10-14 napos permetezési fordulóban védekezzünk
• jég után azonnal permetezzünk
• igyekezzünk 20 °C alatt permetezni, hogy kerüljük a perzselés veszélyét
• virágzás alatt ne permetezzünk

Fontos megemlíteni, hogy a készítményeket váltva ajánlott használni, ugyanis a kórokozókban kialakulhat bizonyos ellenállóság a sokat (értsd sokszor egymás után) használt permetszerrel szemben. (A legtöbb szakirodalom kitér erre, de érdemes megemlíteni, hogy a régi paraszti világban CSAK kékkővel védekeztek peronoszpóra ellen, és az is bevált.)


Visszatérve a saját peronoszpórás szőlőmre, mivel a megkésett védekezés után már csak felszívódó vegyszerekkel érdemes védekezni, és mivel ezek nem gondozott szőlők (3 tőke), ezért nem tartom fontosnak a több ezer forintos vegyszer megvásárlását. (Ugye én a természetes dolgok híve vagyok, persze ha a borszőlőben jelent volna meg, akkor más lenne a helyzet.) A beteg leveleket, mivel kevés volt, lecsíptem, ha nem súlyos a fertőzés, akkor ezzel végeztem is, bár ez még az időjárástól is sokban múlik.

OFF

Mire jó egy bontott bejárati ajtó?

Hát erre:

(Igen, a második kép rendesen beégett, de egyáltalán nem voltak fotózáshoz illő körülmények)

Adott egy bontott bejárati ajtó, ami már semmi értelmes dologra nem hasznosítható, így fel lett darabolva. A deszkáit nem szívesen égettem volna el, így jött az ötlet, használjuk fel egy új bakhoz.

(Az előd)

Az előző bak már korántsem mondható jó állapotúnak, kitudja már hány éves, egy biztos: 25 évnél öregebb. Favágásra már egyáltalán nem volt használható, így jól jött a fölös ajtóanyag.
Néhány perc alatt (értsd: 15) össze lehetett szögelni az újat, igaz, optikailag nem egy díjnyertes, de nem is ez a lényeg, ennek csak funkcionális szerepei vannak.

(Az alapanyag egy része)

Már csak egy átcsiszolás, és egy festés hiányzik, és tökéletes.

És hogy a régi se legyen elpusztítva, új szerepet kapott: tökéletes a baromfiudvarban nappali ülőkének:

(Ide van teremtve :) )

Lugas

A lent említett könyvből okulva kicsit finomodott a leendő lugas terve. A vázszerkezet alapterülete 4,80 m * 2,60 m * 2,60 m, boltíves forma.

(Az ábra nem teljesen méretarányos)

A boltívek 1,6 méterenként fognak elhelyezkedni, azaz a 4,8 méterre 3 szál jut. Egyenként ~7 m hosszúak (6 m föld felett, 0,5-0,5 m pedig a földbe ásva), fent középen gerincként hasonló csővel lesznek az ívek összekötve. Az alapanyag colos, vagy 5/4-es acélcső lesz, legalábbis a jelenlegi tervek szerint. Ez tűnik a leginkább költséghatékony megoldásnak.

A szőlő metszését és kialakítását tekintve egytörzsű, négykarú, emeletes kordon tűnik a legalkalmasabbnak ( milyen jó, hogy tudok ilyen hivatalos neveket puskázni :) ). Ez a következő képpen fog kinézni:

1. év: A telepített oltványt/vesszőt két rügyre visszavágjuk, melyből őszre két, kb 5-6 mm vastag vesszőt kapunk.

2. év: Az erősebb vesszőt hagyjuk meg, két világos rügyre metsszük vissza. Ezeket ne csonkázzuk (tetejeljük), mert enélkül nemcsak hosszabbak, hanem vastagabbak is lesznek, és a belső szöveti szerkezetük is fejlettebbé válik, így aztán termékenyebbek lesznek a rajtuk kialakuló téli rügyek is.

3. év: a harmadik évben egy kb 75 cm hosszú szálvesszőt hagyjunk meg, de a hajtásválogatáskor az egykarú kordontól eltérően ügyelnünk kell arra is, hogy legyen egy megfelelő helyzetű hajtásunk a törzs hosszabbítására és a másik kar kialakítására. Ebben az évben a hajtásokat kb 20 centinként hagyjuk meg, és kihasználva a szabad növekedés előnyeit, csak a támberendezés felett csonkázzunk (tetejeljünk).


4. év: a negyedik év tavaszán az előző évben kialakított karon képezzünk termőalapokat (pl rövidcsapos metszés), és kezdjük el a másik kar kialakítását. A törzs meghosszabbítására szolgáló vesszőt a felső tartóhuzal magasságában metsszük vissza (ahol a következő "szintet" kívánjuk létrehozni). Ebben az évben gondosan végezzük el a zöldmunkákat. Az új karon a termőalapoknak megfelelő számú zöldhajtást hagyjuk csak meg. A meghosszabbított törzsrészen csak a két felső hajtás maradjon meg.


5. év: A két idősebb karon már kialakítottuk a termőalapokat. A törzs csúcsi részén lévő két vesszőt (aminek a szemet meghagytuk előző évben) lekötözzük, majd az alsó karokhoz hasonlóan végezzük el a zöldválogatást.


A tervezett 4,8 m-en 3 tőke fog elférni, így a következő módon fog kinézni:

Így a tőkék 1,6 méterre kerülnek egymástól.

Van egy másik lehetőség is a kialakításra, ha a két szélsőt egytörzsű, kétkarú, emeletes kordonként művelem, így a tőkék messzebb kerülnek (2,4 m) egymástól:


Valószínűleg az első módszer lesz alkalmazva, de még van pár hetem ezt eldönteni a telepítésig. (Bárcsak ott járnánk már... :) )

Az "emeletek", mivel nem szeretném, ha a lugas alja nagyon csupasz lenne, valószínűleg 40 cm-en és 170 cm-en lesznek elhelyezve. (Ne felejtsük el, hogy 6 méter az ívhossz, azaz 3 métert kell befutnia mindkét oldali szőlősornak.)

Legközelebb már remélem a gyakorlati végrehajtást mutathatom be. :)

(A 62-65. ábrák a Kriszten György: Szőlőlugas c. könyvből származnak.)

Kertészkönyvtár...

Ismét egy új könyvvel bővült a szakirodalmi repertoár.

(Kriszten György - Szőlőlugas)

Tartalmát tekintve nagyon jónak mondanám. Kitér a helyes telepítésre, a támberendezések készítésére, a szőlő metszésének alapszabályaira, a lugasformák helyes megválasztására, valamint a lugasok tápanyagellátására és öntözésére is. Mindezt 4-5 éven át kíséri ábrákkal a könnyű érthetőség kedvéért.
Nem csak a lugasban gondolkozóknak, de a metszésben még gyakorlatlan kezdőknek (vagy akár tapasztaltabbaknak) is nagy hasznára válhat a könyv.