2009. szeptember 28., hétfő

Sutultunk

Holnapra lehűlést mond, a cefre hőmérséklete is elkezdett csökkenni, és a színe sem sötétedett már napok óta, így ma présbe került a szőlő.


Összességében kicsit kevesebb lett, mint amennyit számoltunk, de még így is jól állunk. 3 q szőlőből 215 liter (10 literrel kevesebb) must lett.


Színben igazi kadarkás szín jellemzi, ízre annyira még nem jellemezném, talán kicsit túlsúlyban van benne a meggy, de még nem érdemes ilyen korban erről beszélni.



A cukorfokát meg szerettem volna mérni, de tíztől mér a mérőm, és tíz alatt van. Rgo a cukor igencsak megcsappant, dehát már 8 napja forr. A hordókra kotyogó került (házi, mivel a közelben sehol nem tudtam venni...khmkhm...). Néhány hét múlva jöhet az első fejtés.

2009. szeptember 23., szerda

Forr a must

Szépen megindult a forrás a mustban, és minden nagyon jónak tűnik eddig. A 3,5 nap alatt a színe is sokat alakult, egyre biztatóbb. Az erős hőmérséklet-ingadozás ellenére a must jól tartja a hőjét, ma elérte a 22 °C-ot, innen mehet egész 26-ig, onnan kell elkezdeni korlátozni.

(Környezet, musthőfok viszonya)


Cukorfok a forrásnak köszönhetően szépen csökken, 18-ról indult, ma már csak 14-et mértem. Illatokban gazdag, kóstolásra is jónak tűnik. Érezhetően csökkent a cukortartalma, és egyre jobban érezni a savakat. (Mellesleg mi is a mustfok? A mustfok mutatja meg, hogy 1 kg lében, hány dkg cukor található. Ebből lehet a későbbi alkoholfokra is következtetni (mustfok*0,74-2)).
Titrálni egyenlőre nem tudok, de ez még változhat. A szabad kénessav, illetve titrálható savtartalmat jó lenne tudni. Talán a jövő héten. :)


(Első nap vs negyedik nap)


Ha az időjárás kedvez, egész héten héjon marad a cucc, de kissé aggasztanak a hajnali 8 °C-ok.

2009. szeptember 21., hétfő

Vörösbor készítése

A vörös, és fehérbor bár mindkettő szőlőből készül (ki gondolta volna) mégis más más technológiát igényel. Annak érdekében, hogy elejét vegyem a további értetlenkedésnek, ami nálunk folyik, (és aminek az alföldi házi borok silány minősége köszönhető) röviden nézzük át, hogyan készül a vörösbor. (Nem, nem kell bele cukor, és nem, nem kell bele borfestő...azt majd tegyetek a lőrébe...) Elsődleges szempont, hogy a szőlőt megfelelő időpontban kell szüretelni.


Ehhez mindössze egy kis fáradtságra lenne szükség, próba szürettel, fokolással és titrálással kell meghatározni a szőlő megfelelő érettségi állapotát, és ha ez megvan (és az időjárás is kedvez ennek), akkor lehet szüretelni. Ezzel szemben leggyakrabban kóstolással állapítják meg a szőlő érettségi fokát. Ha nem a szőlő megfelelő érettségi állapotában szüretelünk, a bor sorsa meg van pecsételve.
Szüret során arra kell figyelni, hogy csak egészséges, szép szőlő kerüljön a vödörbe. A vödröket tilos erőszakkal megtömni, ekkor ugyanis a bogyók héja felreped, és megkezdődhet az oxidáció. Ha a szüretelők gondos munkát végeznek, nem szükséges az utólagos válogatás, a szőlő a zúzó-bogyózóba kerül, mely megszabadítja a bogyókat a kocsánytól, a szemek héja megreped, és a lé szabad utat nyer.


A lé, magok, bogyóhéj ezután erjesztőkádakba kerül. Ezek lehetnek fából, műanyagból, vagy rozsdamentes acélból. Ekkor egy alapkénezést adhatunk a cefrének a színanyagok jobb kinyerése, és a betegségek korai megelőzése érdekében. Szakkönyvek 30 g/hl borként tanácsolnak, szerintem ez egy kicsit sok, én 5 g/hl-el kénezek cefrét (ahogy egyébként a kén gyártója is javasolja). Mivel a kék szőlőben az illat, íz, és színanyagok döntő többsége a bogyóhéjban található, azt ki kell onnan nyerni. A hagyományos mód erre a héjon történő erjesztés. Annak érdekében, hogy az erjedés gyorsan meginduljon, törekednünk kell arra, hogy a cefre hőmérséklete 18 és 20 °C között legyen. Ekkor alkalmazhatunk fajélesztőt is, melyet hagyjunk a cefre tetején, ne keverjük bele. Így több oxigénhez jut, és gyorsabb a szaporodása. Az erjedés megindulása után a hőmérséklet megemelkedik, a cukorból alkohol és széndioxid keletkezik, mely a cefre szilárd részeit felhajtja. Ezt nevezzük törkölykalapnak, mely a must tetejére kerülve dugó szerűen úszik azon. Az oxidáció elkerülése, valamint a szín, illat és ízanyagok legoptimálisabb kinyerése érdekében ezt a törkölykalapot 3 óránként össze kell törni, és a lébe kell nyomkodni. Ezt nevezzük csömöszölésnek. Automatizálva is működhet a folyamat, vagy egy keverő rendszert kell kiépíteni, vagy egy egyszerűbb (közkedveltebb) megoldás, amikor egy szivattyúval megfelelő időközönként a lét a törkölykalap tetejére szivattyúzzák. Az erjedés folyamán a cefre hőmérsékletét igyekezzünk 22 fok fölött, és 30 fok alatt tartani. Ezt nevezzük irányított erjesztésnek. Minél illatosabb borról van szó, annál jobban közelíthet a hőmérséklet a 30 °C-hoz.
Az erjedés vége felé az erjedés ismert kísérőjegyei alábbhagynak, a hőmérséklet csökken, a törkölykalap a kád feneke felé süllyed. Ekkor a kierjedt vörös törkölyt kisajtolhatjuk. A sajtolás időpontjára nincs általános szabály, akár az erjedés vége előtt is sajtolhatunk, ha már a lé színe megfelelő, illetve ha már túl fanyar az íze. Így a héjon erjesztés 1-2 hetet vehet igénybe, de ha meg van a tökéletes irányításra a lehetőség (technológiailag), akkor akár 3 hétig is ázhat must.

Létezik más technológia is a vörösbor készítésére. Ilyenkor az egész, sértetlen bogyókat rozsdamentes acéltartályokba helyezik, majd lezárják a tartály tetejét. Az oxigént széndioxiddal kiszorítják a tartályból. Ezután az erjedés magában a zárt szőlő bogyóban kezdődik meg. Az oxigén kizárása fontos az oxidáció, ecetesedés megakadályozása végett.

A kipréselt lét (a préselést annyira kell erősen végezni, hogy a magok ne roppanjanak meg, mert keserű ízt adnak a borba) hordókba töltik ott fejeződik be az erjedés, kotyogóval, illetve utóerjesztő akonával (ha nem ment teljesen végbe a kádban). Amennyiben hagyományos hordókba töltik a bort, testesebb nedű készíthető, míg ha rozsdamentes acéltartályokba töltik, gyümölcsösebb borokat készíthetnek (ezek a reduktív borok). Ennek az az egyszerű magyarázata, hogy a fahordóban a bor a dongákon keresztül tud levegőhöz jutni, míg a teljesen zárt acéltartályokban erre nincs lehetősége.



Ezt követhetik a fejtések, derítés, esetleges savtompítás, savpótlás, szűrés, palackozás.

Így már belátható, hogy apró cseprő hibákkal (hőmérséklet figyelésének elhanyagolása stb) olyan hibákat lehet a borba vinni, amik aztán az ízében megjelennek. TÖREKEDJÜNK A TÖKÉLETESRE!

2009. szeptember 20., vasárnap

Szüret

Tegnap végre lezajlott a szüret. Mivel idén még vásárolt szőlőből vagyok kénytelen bort készíteni, így nem igazán én diktáltam sem a szüretet, sem az iramot. A szőlő délután fél 5 körül érkezett meg. 10 szép zsák, összesen 300 kg kadarka, melybe hellyel közzel egy-két oportó is belekerült. A darálót már délután felállítottuk, költséghatékonyság ide vagy oda, szüretelőkád hiánya miatt egy alsó kútgyűrűt kibéleltem fóliával, és abba kerül a darált szőlő. Ha lehetett volna, állítottam volna a darálón, de sajnos nem lehetett, így kétszer is át kellett darálni szőlőt, mire minden szemet megroppantott. (Bár így sem vagyok teljesen megelégedve az eredménnyel, de jobb a semminél. :) )



Mivel idén a költségvetésbe nem fért bele egy zúzó-bogyózó vásárlása, így kénytelenek voltunk kézzel lebogyózni a 3 q szőlőt. Nem volt kis feladat. Ketten csináltuk végig, valamint volt mindig "egy harmadik személy", aki besegített, de mindig váltogatták egymást, mert kb 40 perc alatt mindenki megunta. :) A nem volt kis feladat azért elég enyhe kifejezés volt, mert maga a bogyózás délután 5 órától hajnali 3-ig tartott... A vége már nem volt ilyen vicces persze, a tökünk tele volt a szőlővel.

(A ledarált szőlő másnap)

A 18 fokos must még este kapott egy alapkénezést, ma délelőtt pedig egy kis fajélesztőt. Nem vittem túlzásba, mindössze "iránymutatásként" szolgál a fajélesztő, hogy ne rossz irányba induljanak el a folyamatok, mert elég hidegnek tűnt a cefre, így ha nem indul be kellő időben, nagy esély van rá, hogy rossz élesztőgombák szaporodnak el benne, amik oda nem illő ízt adnak a későbbi bornak. A forrás beindulása után a héjon áztatás végig ellenőrzött körülmények között fog zajlani, a lé hőmérsékletét szűk lehetőségeim között végig korlátozni fogom, ne melegedjen túl. A must optimális erjedési hőmérséklete 22 és 26 °C között van, ha a lehető legtöbbet szeretnénk kihozni a szőlőből, ezek között kell tartani. Ha túlzottan lehűl a must, az erjedés megszakadhat, ha túlmelegszik, akkor pedig tejsavbaktériumok szaporodhatnak el a mustban. Mindkét jelenséget kerülni kell. Az éjszakai hidegekkel nem tudok sokat kezdeni, de a túlmelegedést lehet ellensúlyozni, ha a lébe olyan palackokat lógatunk, melyeket előtte vízzel megtöltöttünk, majd lefagyasztottunk.
Előre láthatóan (ha az időjárás is úgy akarja) egy hétig fog héjon ázni a szőlő.


(Friss must)


U.I.: kösz mindenkinek aki segített. :)

2009. szeptember 16., szerda

Szüret előtti körkép

Ezen a hétvégén szüret (na nem nálam). Időközben alakultak a dolgok, a két 50-es hordóból, amelyik vészesebbnek nézett ki, végül az lett a jó. A sörös is jónak bizonyul, de az már kiszolgált, sokan már minden bizonnyal kidobták volna. (Épp, ahogy én is, ha lenne rá módom, de jelenleg erre is rá vagyok szorulva.) A mosás elég macerás volt. Áztatás után (3 nap volt) egy vödör vizet bele, egy láncot, és lötykölni, lötykölni, lötykölni. Ez után egy kis forrázás következett, majd ismét a hideg vizes lötykölés. Az egész procedúrát - tekintettel arra, hogy nagyon rég óta nem voltak kezelve a hordók - 6-7-szer meg kellett csinálni, mire kitisztult a két hordó. Ez után jöhetett egy kis einschlag (népiesen anslúg) = kénlap égetése a hordóban.



Az egész művelet új hordó beavatásakor a következőképpen néz ki:



Tegnap aztán egy 120 literes hordó is hozzám került. Ez nem saját tulajdon, cimbié, aki nagylelkűen rám bízta, a hordónak is az a jó, ha használva van.

(120 liter)

Ezzel a kezdeti tervben szereplő 1,5 q szőlő igény felugrott 3 q-ra. Fajtáját tekintve kadarka lesz, bízom benne, hogy tisztán. Tudniillik kezd már világosodni, hogy miért is tart ott az alföldi "borászat", ahol tart (tisztelet a rendes borászoknak). Írtam egy korábbi bejegyzést is, amiben erre kitérek pontosan, mert akkor volt szerencsém sok helyről sokféle "alföldi bort" inni, és hát a véleményem megvolt. Csak aztán nem volt "pofám" közzé tenni a bejegyzést, még mindig piszkozatként van meg, nehogy valaki megsértődjön. A helyzet az, hogy sajnos nem a minőséget, hanem a mennyiséget helyezik előtérbe a környező borral foglalkozók. Ezek után nem csodálkozom, hogy a szőlők többsége vegyes. Nincsenek a fajták elválasztva, és szüretkor sem választják külön, minden megy egybe. Még a kékszőlőt is együtt darálják a fehérrel. Na a minőség így nem fog működni. Ezek után csak bízni tudok abban, hogy lehetőleg minimális "kósza" szőlő lesz a kadarka között. (Erre felhívtam a termelő cimbi figyelmét is.)
(Vagy hogy mondjak egy másik példát: a vörösbornál a héjon áztatás a termelők 90%-nál egy éjszakáig tart, a maradék 10% pedig kocsányostól darálja, és úgy hagyja 5-6 napig ázni, amiből ihatatlan savas, kocsányízű bor lesz.)
Bár már ott lennénk, hogy a sajátomat lehetne szüretelni, ott nem lesznek ilyen gondok. :) Minden szépen elkülönítve, fajtánként szétválasztva fog forrni.

2009. szeptember 11., péntek

Sutuuuu

Hohóó kezdhetném így is. Sikerült megvenni a sutut, amit nemrég említettem. Az odajutással volt egy kis gond, egyszer el is sikerült tévedni, de végül Vágó féle telefonos segítséggel élve megtaláltuk az eladónkat. Az egész úgy kezdődött, hogy ugye sutu nélkül nehéz lenne megoldani a szüretet, így hát mint elengedhetetlen segédeszközt mindenképp fel kellett írni az egyébként anyagi okokból immáron szűkös bevásárló listára.

(A legújabb szerzemény.)

A hét elején találtam is neten egy hirdetést, 40 literes szőlőprés, 10 ezer magyar forint. A nénike a telefonban nagyon segítőkész volt, elmondta, hogy mindene megvan (nem neki, hanem a présnek... ) és amúgy is nagyon jó állapotban van. Lefixáltuk vele a mai napot, reggel megyünk érte. Előtte már cimbivel értekeztem, ma szabad lesz, elhozza a futót, leszaladunk érte (amúgy Szolnokra cirka 40 km) és elhozzuk. A sutunak tényleg meg volt mindene, és le a kalappal, nagyon jól néz ki, gondját viselte előző gazdája.
Itthon aztán következett egy kis tisztogatás, mosogatás, aztán szépen be lett állítva a leendő helyére, ahol egész két hétig kell várnia. Tudni illik jövőhét szombatra van ütemezve a szüret, ahonnan veszem a szőlőt. Aznap le lesz darálva, majd egy hétig héjon ázik, aztán jöhet a prés nagypróbája. (ha lehet annak nevezni 2 mázsa szőlő sutulását. )



A mai nap ettől függetlenül is termékeny volt, megnéztük a szőlőt (amiből én is veszek majd), plusz kaptam egy telefont, miszerint ha kell, a helyi étterembe mehetek poharakért, ugyanis a tulaj leselejtezi (az amúgy hibátlan) poharak egy részét, és amúgy is kidobná, ha kell, vigyem el. Be free. Mire jó, ha van ilyen ismerős ugye ugye?... Szóval gazdagabb lettem pár sörös pohárral is. :D

2009. szeptember 9., szerda

Apróságok

Ma be szerettem volna szerezni minden apróságot, amire csak szükség lehet, de persze keresztbe tettek. A közeli CITY-ben lévő gigamega "Barkács-Mezőgazdasági-Gazdaboltban" gyakorlatilag a borászattal kapcsolatban néhány (szám szerint 3) kádon, egy darálón, és egy vicces sutun kívül semmi nem volt. A szőlőprésre azért mondom, hogy vicces, mert kemény 16 literes volt, khm 33 ezer magyar Forintért. Hol élnek ezek??? Hazafelé egy kis gazdaboltban aztán néhány dologra sikerült szert tenni (fokoló, kénlap, bentonit). Egy nagyon jó sutut is kinéztem, igaz, csak 40 literes, de egyenlőre elég, és csak 10 ezer Ft. Azért mondom, hogy csak, mert képről nagyon jól néz ki, aztán majd meglátjuk, hogy a valóságban is ilyen jól mutat-e. Ha meg tudnám venni, akkor minden meg lenne már az idei borhoz is. (Persze a szőlő még a tőkén van...:) )
Közben találtam egy videót, nagyon beteg, érdemes megnézni:
"Tölts le a netről magadnak egy üveg bort." Használati utasítás: válaszd ki a kívánt palack bort a neten, töltsd le, dugd be az USB csodacsapot, nyomtass egy címkét, és már kész is van.



Persze a kommentek között is vannak értelmesek: "Do they have Beer ?"

2009. szeptember 8., kedd

Sajttál

Időközben elkészültek a sajttálak is. Végül nem asztalos csinálta meg, hanem fater felvállalta, hogy "na majd én megcsinálom". Előkotort minden létező szerszámot az elektromos gyalutól a marógépig, aztán a végére egész jól sikerült neki. Megspórolt egy fuvart az asztalosig.

(Az alapanyag)

A két lapját szépen legyalulta, szalagcsiszolóval elsimította, az éleket a marógéppel szépen lemarta. Bármeddig tanakodtam, nem tudtam rájönni, mivel kellene lekezelni őket, gondoltam a lakkra, de nem voltam biztos abban, hogy az jó megoldás lenne. Aztán végül felkerestem egy kimondottan fa edények, tálak, tálcák faragásával foglalkozó szakembert, aki elmondta, hogy felejtsem el a lakkokat, azok mind mérgezőnek számítanak, étkezésre (róluk) nem alkalmasak. Ő vagy paraffin olajjal, vagy étolajjal, vagy méhviasszal kezeli le a fa edényeit.
Ennyivel is okosabb lettem. A legegyszerűbb, az étolaj mellett döntöttem. Gondolkodtam azon, hogy hogyan is essek neki, mikor jött fater újabb ötlete (kreatív napja volt, nem hagyott nyugton :) ) ne kenjem le, hanem "süssem ki őket olajban". Mondom "HE?". :)

(Kettő már kisült.)

Végülis van ráció abban, amit mondott, mivel a hő hatására a fa pórusai kitágultak, így a forró olajat (valamint utána a hűlő olajat) jobban be tudta szívni a fa. (Vagyis gondolom én. :) ).

(Másnap: még most is érezni a cseresznye illatát.)

Az egész folyamat úgy nézett ki, hogy előszedtem egy nagy fazekat, abba öntöttem cirka 2,5 liter olajat, bele egyesével a tálcákat, és fel a gáztűzhelyre. Mikor elkezdett forrni, stopper start, 10 perc után lekapcs, és megvártam amíg kihűl. Amellett, hogy jól megszívta magát olajjal, még a színe is megváltozott. :) Éjszakára kint hagytam a szabadban szikkadni. A végeredmény szerintem teljesen jó lett, bár lehetnének vékonyabbak, de nem tudtam, hogy mennyit fog a gyalulás levenni, ezért inkább vastagabbra vágtam a szeleteket. Szerintem még így is jó. Már csak egy jó kis házi sajtot kell csinálnom hozzá, és tökéletes, jöhet a borozás. :)


Apropó borozás. Voltak (és még talán vannak is) kétségeim a hordókat illetően. Tudom, hogy még csak egy nap telt el, de! A rosszabbnak tűnő boroshordó még mindig nem akar igazi lenni, a végdugó dongája mellett még mindig ereszt, ráadásul a söröshordó is csalódás volt. Két-két méteres gerendát lefektettem ászokfának, rájuk a hordókat, és teletöltöttem őket vízzel. A söröshordóból gyakorlatilag spriccelt a víz, nem volt egy szívderítő látvány. Ez volt délelőtt, estére már ahogy néztem, csak két donga között folyik a víz (itt-ott még szivárog, de az éjszaka beduzzad). Remélem használhatóak lesznek.

2009. szeptember 7., hétfő

Két új szerzemény

Ma is sikerült egyről a kettőre haladni, ugyanis lett két "új" hordóm. Mindössze 50 literesek, de bőven elég ez addig, amíg kénytelen vagyok venni a szőlőt. Egyik valószínűleg söröshordó volt fénykorában, de az most ebből a szempontból nem számít.

(Itt már áznak.)

A néni, akié voltak eddig, nagyon kedves volt, örült, hogy ennyivel is kevesebb hordó foglalja a helyet nála, szóval ingyen elhozhattam (be free). Persze azt azért közölte előtte, hogy ne csodálkozzak rajta, ha majd sokáig kell áztatni, mert (khm) 10 éve nem látott bort. Hát ugye ajándék lónak ne nézd a fogát.

(Ő lenne a söröshordó.)

Mindenesetre a mai áztatás után úgy néz ki, hogy nem lesz gond velük. A nénike pincéjében azért volt jó pár hordó, köztük 3-4 hektosak is, biztos volt ott összesen 30 hektora való edény, csak hát senki nem foglalkozik velük, nem kezelik, az idő martalékává lesznek. (Ha csak le nem csapok rájuk. :) )


A hordókat még áztatom pár napig, azután jöhet a mosás kívül belül, egy kis kén, és mintha kicserélték volna.


Egy kis okosság a végére: ha vásárolunk hordót, alap, hogy ellenőrizzük, milyen is maga a hordó kívül-belül. Ha régen nem volt használva a hordó, megeshet, hogy az abroncsok nincsenek a helyén, esetleg konkrétan a hordó mellett állnak a sarokban. Ha olyan a helyzet, ez egyáltalán nem gond, úgy is meg kell áztatás előtt húzni az abroncsokat. (Lásd az egyik hordó nekem is úgy volt eltéve, hogy 2 abroncs mellette volt.) Belülről sem bonyolult megvizsgálni a hordót. Vegyük ki a dugót, tenyérrel csapjunk rá a nyílásra, és szagoljunk bele (tudni illik ahogy rácsapunk, és elvesszük a kezünk, a hordóból a levegő kifelé áramlik, ki gondolta volna? :) ). Ha nem érzünk semmi rossz szagot (penész/ecet stb), akkor sínen vagyunk. Az ujjunkkal nyúljunk be, és forgassuk körbe a nyílás körül belülről. A penész először mindig a dugónál telepszik meg, így ezzel leellenőrizhetjük, hogy penészes-e a hordó. Ha nincs semmi gond, tiszta ügy, gazdagabbak lettünk egy hordóval. :)

2009. szeptember 2., szerda

"Beleharaphatok...?" :D

Az utóbbi időkben kissé eluralkodott a "hülyegyerekszindróma" rajtam, aminek meg is volt a látszata, eléggé elmaradtam a teendőimmel. Ezt azonban az utóbbi két napban sikerült behozni.

(Hülyegyerekszindróma...:) )

Meglehetősen elszaporodtak az utóbbi években az akácfák nagyapámék kertjében, aminek most már véget kellett vetni. Nem lehetett rendesen sem felszántani, sem művelni a kertet. Bár nem tűnt az elején túlzottan hosszú munkának, mint kiderült, két napos meló lett belőle (egyéb teendők miatt).

(Előtte)

(Utána)

Összesen talán 6 vagy 7 akácfát, és egy meglehetősen fiatal (~ 7 éves) cseresznyefát kellett kivenni. Utóbbi emberesebb volt, meglehetősen sok gyökér nehezítette a munkát, de az akácokat cirka 1,5 óra alatt ki lehetett szedni. (Segítséggel, nem egyedül...) Lett lomb is rendesen, amivel először nem nagyon tudtam mit kellene kezdeni, de egy napi "szikkadás" után úgy égett, mint a "rosseb". Bár a füstje is olyan volt.... :)

("Fire in the hole!!!")

A törzseket láncfűrésszel néhány perc alatt össze lehetett vágni, aztán hasogatni. A gallyakat szintén ~ 1 óra alatt össze lehetett vágni. Ennyivel kevesebb tüzelő kell majd a télen.


A cseresznye törzse (én ilyent még nem tapasztaltam) olyan illatot árasztott, hogy el sem hinném, ha nem lettem volna ott. Hasogatás után méterekről (!!) érezni lehetett az illatát, amit leginkább egy jó cseresznyebefőtthöz, vagy egy jó sherry-hez lehetne hasonlítani. Amikor megszagoltam közelebbről az egyik fahasábot, ez volt az első kérdésem: "Beleharaphatok?" :D Nagyapám nevetéssel nyugtázta kérdésem, és a válasza csak ennyi volt: "Próbáld meg." Mintha egy pohár sherrybe szagoltam volna bele.


(Ebből lesz a jó sajttál ;) )

Még a feldarabolás előtt levágtam 3 vékonyabb szeletet a cseresznyefa törzséből. Ezekből majd "tálcákat" csináltatok egy asztalossal, tökéletes lesz sajttálnak egy-egy borkóstoló alatt.