2010. december 12., vasárnap

Téli helyzetjelentés...itt volt az ideje

Na ez a hosszú kihagyás után úgy gondoltam, itt van már az ideje, hogy leírjam mi is történt ez idő alatt. Röviden tudom jellemezni az elmúlt pár hónapot, legalábbis a növényi téren. Valami természetfeletti elegye volt az alapos, mély szopásnak, és a tökéletesen kivitelezett pénzügyi deficitnek. Egyszerűen semmi nem jött össze, és ami a legjobban bosszantó, az a szőlő életpályájának - remélhetőleg rövid és egyszeri - mélypontja. Na de kezdjük az elején.
Ugye a tyű majd én mindenféle nem ide való gigamegaszuper paprikákat nevelek részleg olyan gyorsan ment csődbe, ahogy csak tudott, gondolom én valami nem volt neki kóser a klímában, vagy tudja fene, de még a palánták megerősödéséig sem jutott el a project. És akkor itt haggyuk is ezeket, térjünk a lényegre. A SZŐLŐ!

Ugye nagy híve vagyok, - vagy legalábbis az jöhetett le az eddigi írásokból - a régi, paraszti szőlőtermesztés gyakorlásának. Ez a gyakorlatban nagy kételyeket okozott, ugyanis mikor eljött a nyitás ideje, jött az első dilemma. Akkor hogy is legyen. Kövessük a "szakirodalmat", és csak lassan, egész júniusig fokozatosan nyissuk a szőlőt, vagy ahogy régen szokás volt, az öreg szőlőkkel együtt nyitották tavasszal az új telepítéseket is. Na abban maradtunk, hogy legyen korai nyitás, de azért biztos ami biztos, két sort meghagytunk, és csak lassan, júniusig nyitottuk ki. Érdekes lett a vége. A nyitott szőlő kb 75 %-osan eredt meg, a - szakirodalom által előírtan nyitott - maradék két sor kb 40 %-ban. Siralmas. Ennyit erről.
Minden esetre gyorsan túl tettem magam rajta, jött a növényvédelem. Követtem az előzőekben leírtakat, és maradtam a rézgálicos kezelésnél. Többé kevésbé 10-12 naponta meg is történt a növényvédelem. Ott, ahol kimaradt (csemege szőlők) meg is látszott az eredmény, a peronoszpóra hódított, és mindent vitt.
Aztán lassan jött a nyár vége, és jöttek a felhők minden értelemben. A hajtások váratlanul elkezdtek elszáradni. Eleinte csak néhány, aztán szépen lassan az összes, most kb ott tartunk, hogy jó, ha 10 % maradt. Persze remény még van, mert a vesszők föld alatti része még él. Hogy mi okozhatta ezt, azt nem tudom. Abban bízom, hogy mivel még a föld alatt élnek, tavasszal kihajtanak. Talán a nap égette el őket? :S Ezt azért tartom kétségesnek, mert a nyár legnagyobb forróságai már elmúltak, mikor megkezdődött a száradás. Na mindegy, bizakodással várjuk a tavaszt.

(A 10 % egyik képviselője)


A bort tekintve részleges siker könyvelhető el. Ugye az alacsony kénszint megtette a hatását, kissé savanykás lett (ha lehet ilyen közhelyesen fogalmazni, nem akartam már leírni, hogy olyan mint az ecet:D ). Viszont mivel így saját mércém nem üti meg, és nem fogyasztom el, így a helyi "drinkesek" (alkoholisták) májnövekedését segíti. A történet úgy kezdődött, hogy azért kiönteni csak nem fogom alapon, ott állt a hordóban, mikoris "Miska" a jó öreg "drinkes napszámosunk" erős vonzalommal rácuppant egy pohárral fűnyírás közben, és megjegyezte, hogy ez a környék egyik legjobb bora. (savanyúan? köszi báttya:D) Aztán a hír gyorsan terjedt, és pár napon belül megjelent néhány helybéli tintás, hogy nincs-e kimérés, mert úgy hallották, hogy jó bor van itt. Hát akkor már mentsük ami menthető, de VAN. És így most szépen lassan elhordják a borocskát. Persze felcsillant a gazda szeme is, már bejelentette, hogy (nem úgy, mint idén...) jövőre lesz ismét bor.

Nemrég az egyik hiper bor részlegére keveredve nagyon becses kép ütötte meg a szemem:

Ehhez csak gratulálni tudok, igazi borász válogathatja össze a kínált borokat.

Ja és még valami. Hogy legyen már egy kis hivatalos része is annak, amin nagyban ügyködök, úgy véltem, ideje beiratkozni vmi öskolába. Persze ahova jártam fősulira, ott van szőlész borász szak, uh jeletkeztem, hátha összejönne. ;)