A tél utolsó hétvégéje

Végre elérkezett ez is, a tél utolsó napja, jöhet a tavasz, a nyár, a jó idő, a szőlő. Ha már itt tartunk, a veteményezés, a gyümölcsök érése. Ennek apropójára a néhány hete érkezett paprikamagokat elültettem, elvileg a kiültetés előtti 12-dik hét környékén kell elvetni. ~ 1 cm mélyen, műanyag poharakba kerültek, virágföld és kerti föld keverékébe. Egyenlőre az ablak(ok)ban vannak (utoljára az oviban csináltunk ilyet...:D) itt várják a csírázást. Május közepén, ha minden jól megy, kikerülnek a kertbe. A hétvégén a gombatermő zsákokat is elkészítettem, a héten érkezett csírákat szétmorzsoltam, majd vizes bükkfa forgácsba kevertem. Előírás szerint forró vízzel kell leönteni az alapanyagot - jelen esetbe a forgácsot -, ami azért is jött jól, mert a ~10 fokban inkább nyúlkáltam meleg vízbe, mint hidegbe. Gombaölőt nem sikerült beszereznem, így az elmaradt. (Ezt is a vízbe kellett volna keverni.) Mivel a héten nem volt túl sok időm a munkám miatt, így nem tudtam külön zsákokat venni, normál 25 l-es szemeteszsákba töltöttem az így elkészült keveréket. Kb 15 cm távolságban vágtam a zsákra nyílásokat, itt nőhet majd a gomba. A megfelelő tárolási helyben nem vagyok túl jártas, ezért az elkészült négy zsák 3 különböző helyre került. Remélhetőleg valamelyik megfelel majd. :) Képeket egyenlőre nem készítettem, az elem persze le volt merülve a gépben.
A két hete, tojással derített bort most fejtettem le. Mennyiség terén 5 liter (csak azért volt derítve, hogy legyen mit vinni a közelgő borversenyre). Meglepő eredménnyel zárult a derítés, ugyanis zavarosabb lett, mint volt. Szinte hihetetlen, a demizson alján ~1,5 cm vastag finomseprű vált ki, az egyébként kristály tisztának látszó borból. Hiába fejtettem le, lebegő szemcsék még mindig vannak benne. Remélhetőleg hamarosan leülepszik, és egy újabb fejtéssel már valóban tiszta, tükrös végeredményt kapunk.
Ahogy jön a jó idő, jönnek az ötletek is. Igazi "klasszik" gyümölcsökből egyébként is hiány van a kertben, ezért rendeltem néhány fát/cserjét nem is tudom minek lehet ezeket nevezni. Van közöttük köszméte, ribizli, ribiszke, szeder, kökény és áfonya is, valamint a leendő lugas alá - szintén "klasszik", gyerekkorom kedvence - porcsinrózsa. Bízom benne, hogy még március vége előtt, azaz a nedvkeringés megindulása előtt megérkeznek ezek a növények, és még időben el tudom őket ültetni. Ha már a lugasnál tartunk, az eredeti sátorlugas ötletét elvetettem, ennél most jóval messzebb merészkedtem, ugyanis egy pergolát szeretnék építeni. A későbbiekben erre lesz felfuttatva a szőlő. Két előnye is van ennek a megoldásnak, egyrészt jóval szebb, mint a normál sátorlugas - fa mivoltából adódóan - másrészt amíg a szőlő nem "dúsul be", addig is vet némi árnyékot a pergola. A tervek már persze készülnek, íme egy félkész terv. Hangsúlyozom, még nincs kész:


A minap viszonylag jó idő volt (az előző hidegekhez képest), ezért végigsétáltam este, sötétben a szőlőben. Nagyon jó érzés volt látni a szőlőt - persze még a csirkézés takarja -, szinte már látom magam előtt a dús, zöld lombot, és a fürtöket. :)

Semmittevés időszaka

Rég jelentkeztem. Télen nincs gyakorlatilag semmi komoly munka a borral (vagy a szőlővel), és ez meg is látszódik a blogon is. A bor alakulgat, illatban valami erőset érzek, amit nem tudok behatárolni, nem illik rá semmi szaghiba, vagy borbetegség, valószínűleg el fog idővel tűnni belőle. Ízben kimondottan jó, szilveszterkor összehasonlítottuk egy nevesebb szekszárdi kadarkával. Eltérés a színben azért volt, az enyém inkább erős siller, mint vörös, de derítés után ez is szép lesz. Ízben gyakorlatilag (nagyképűűűűűű) nem nagyon éreztünk különbséget, csak a savak "kiugróak". Kissé még karcosak, de idővel ez is alakulni fog. Épp ezért marad a finomseprűn egész tavaszig. Ma ellenőriztem a szabad kénessav szintet, 30 mg-ot mértem, ez egyenlőre jó így.
Mivel nem sok dolgom van ilyen téren, sok másra jut időm, többek közt teljesen bele vagyok buzulva a szélturbina tervezésébe, de nem olyan rég pl paprikák után nézelődtem. Pontosabban valamit kerestem vaterán (ez itt a reklám helye) és chili paprikákat találtam. Ráadásul nem is akármiket. Sikerült négy fajtát rendelni: cayenne, Jalapeno (erről mindig Jose Jalapeno, on a stick jut eszembe :D ), Tabasco, és Naga Jolokia, ismertebb nevén ghost chili, avagy kísértet paprika. Utóbbiról érdemes tudni, hogy a világ - hivatalosan - legerősebb paprikája.

A különböző növények stb erősségét egy un Scoville-skálán mérik, ami azt mutatja, hogy mennyi kapszaicin (a csípősségért felelős anyag) található az adott növényben. Mértékegysége: SHU. A tiszta kapszaicin 15 000 000 SHU, az amerikai hadsereg által használt könnygáz erőssége 2-5 millió SHU, a fent említett kísértet paprika pedig 1,041 millió SHU. Érdemes megemlíteni, hogy a Magyarországon termesztett erős paprikák közül a legerősebbek 50-60 ezer SHU értékkel bírnak. Szóval csíp. :D Youtubon könnyen lehet találni nem egy nem kettő bátor jelentkezőt, aki megkóstol egy-egy ilyen paprikát csak úgy natúron, azután 10 percig bömböl a kamerába. :D
Persze én sem lennék önmagam, ha nem rendeltem volna meg ezeket. Különlegességnek nagyon jók lesznek. Ajánlott levél formájában érkeztek, ami költséghatékonyságát tekintve nagyon jó volt, de gondolom a posta levélkezelési technikájának köszönhetően néhány mag törve érkezett. Az eladó azonnal pótolni szerette volna önköltségén, de mivel nem az ő hibájából adódott a sérülés, ezért ezt udvariasan visszautasítottam.


Annyiban maradtunk, hogy ha nem kelnének ki az ép magok, akkor szólok, és küld helyettük másikat. Teljesen korrekt megállapodás.
Kíváncsi leszek a termésre. ;)

Fejtés 2, csirkézés

A múlthét végi fejtésből visszamaradt aljbor is szépen letisztult egy hét alatt, a 20 literes demizson alján bő 10 cm sáv seprű maradt. Ma az is le lett fejtve, összesen 9 liter lett belőle. Két ötliteres demizsonba került, kapott egy kis ként, most várja a további sorsát, töltögető bor lesz belőle.
Idő közben, a héten a frissen telepített szőlő is fel lett csirkézve. A csirkézés (=a vesszők kis földhalommal történő takarása) első sorban a szőlő kiszáradása ellen véd, de szerintem a gyenge fagyok ellen is jó védelmet nyújt (persze lehet, h most hülyeséget írok). Ami viszont biztos, az az, hogy az ónos eső ellen kiváló, hiszen az ónos eső a szőlő rügyeit "bevakítja", ha huzamosabb ideig nem törik meg az egybefüggő jégréteg.
Mindenesetre most úgy néz ki a terület, mintha valami vakond város lenne. :D Mindenhol földkupacok. :D
Képek hamarosan...

Favágás

Lassan vége van októbernek, a szüretnek már 5, a must hordóba kerülésének pedig immáron 4 hete. Már csak a nagyobbik hordón hallani, ahogy pezseg. A kishordót teljesen feltöltöttem és lezártam, így elejét vettem az esetleges oxidációnak.
A borokkal egyenlőre több dolgom nincs, így ismét csak a kert maradt. Van egy "erdős" rész a kertben, amiből kettő akácfát méretéből adódóan ki kellett venni. (Bár ha rajtam múlik, ott hagyom, mert így meglehetősen kopasz lett az a terület, de sebaj. Idővel újra benő.)
Mint köztudott, olcsó húsnak híg a leve, és ez a barkácsgépekre is igaz. Van azonban néhány kivétel. Ilyesfajta a mi esetünkben az elektromos láncfűrész is. Ha az ember kicsit közelebb kerül a fával való fűtéshez, mint hogy a tv-ben egy-két filmben lásson ilyet, akkor mindenképpen érdemes elgondolkozni a láncfűrész vásárláson. (Apropó fával való tüzelés, nekem be nem meséli senki, hogy bármi más tud olyan hangulatot adni, mint egy kandalló, benne ropogó tűzzel.)

(Olcsó, jó, házhoz bőven elég)

Mindemellett azon is érdemes elgondolkozni, hogy mire, mennyi pénzt érdemes szánni. Ha nem célunk komplett erdők kiirtása, napi 8 órás folytonos fűrészeléssel, hanem csak hobbi szinten, mikor ki kell csapni egy-két fát, vagy esetleg a telken ritkítani az erdőn, akkor felesleges a pöfögős fűrész (értsd benzines). Persze HA a tápellátás megoldott egy elektromos esetén. Ez főképp azért fontos, mert ha már pöfögőst veszünk, akkor érdemes nem csingcsung méd in világlegkisebbországát venni, hanem akkor már vagy Husqvarnát, vagy Stihlt kellene. Ezek pedig 70 e Ft-nál kezdődnek. Viszont ha nem nagyüzemben nyomjuk, akkor lásd pl nálunk, bővel elegendő az elektromos verzió. Már csak azért is, mert 50 e Ft-al olcsóbb. Mindjárt inkább a szőlőre költöm szívesebben ezt az összeget. Persze az is biztos, hogy egy elektromos nem fog 20 évig működni, de ha megfelelően van kezelve, olajozva, és nem szaggatjuk agyon, bőven elél 10 évig, és még mindig nem kerül annyiba, mint a benzines.
Na ez a kis kitérő után térjünk vissza a fákhoz. Mivel a körülöttük lévő fiatal fákat meg szerettem volna óvni, így nem lehetett egyszerűen kidönteni a fákat. Először le kellett gallyazni (alumínium létra nagy segítség, bár létrán akrobatikázni a fűrésszel nem egyszerű mutatvány, de végülis kivitelezhető). A nagyobb ágak levágása után jöhetett a célirányos kivágás. Szükséges kellékek: egy ember, aki vágja a fát, valamint egy gyorsan futó másik, aki egy kötéllel a megfelelő helyre irányítja a dőlő fát, majd ha már úgy érzi, hogy minden jó, akkor felveszi a nyúlcipőt. :) Természetesen akadt ilyen segítőm is Csaba személyében, aki további támogatást nyújtott az Ő pöfögős fűrészével.



Ezzel a felállással hamar végeztünk a két fával. Hazafelé megtoldottam úgy ~ 2 liternyi újborral, hogy ha hazaér, értékelje az idei "termést". :)
Majd el felejtettem: persze a fűrészport sem hagyom kárba veszni, tökéletes lesz, ha legközelebb kell húst/szalonnát/kolbászt/akármit füstölni.
Időközben nem csak a naptár szerint léptünk át az őszbe (lassan a télbe...), hanem a dió fák is beöltöztek ennek megfelelően:

(Besárgult, na nem az irigységtől :))

Következő poszt már remélem a telepítésről fog szólni. ;) :)

Talaj előkészítése

A telepítéshez immáron sikeresen elő lett készítve a talaj. 9 db, egyenként 30 méteres sor kerül beültetésre. Minden sornak 40 cm széles sávot ástam fel. A leendő sorok így 1,2 m távolságban lesznek egymástól.
A feladatot kissé nehezítette, hogy a fű miatt erősen ragaszkodott minden egyes ásónyomnyi föld a jól megszokott helyéhez.

(Ásás kész)

Fontos, hogy ha talajt készítünk elő, lehetőleg minden "idegen" anyagtól szabadítsuk azt meg. Főleg a kártevőkre kell itt gondolni (palyom), de lehetőség szerint minden növényi akadályt, amely esetleg hátráltatni fogja a szőlő fejlődését, távolítsunk el a földből. Esetemben meglehetősen sok fagyökérrel kellett számolnom, valamint korábban (hú kb 10 éve) here volt ebbe a földbe ültetve, aminek egy-két maradványa még mindig megtalálható volt a talajban. Ezek gyökere gyakran elérik a 3 cm átmérőt is, és elég szívósak, így sok-sok izzadságcseppet köszönhetek nekik is.
Felásás után jöhetett a műtrágyázás. (Igazából a leghelyesebb megoldás az ásással való beforgatás lett volna, de így sem rossz.) A műtrágya kiszórásakor nagyon figyeltem arra, hogy ne kapjon semmiből túl sokat a talaj. Mivel nem volt előzetes talajvizsgálat, ezért a szakirodalomban ajánlott mennyiségek minimumát adagoltam ki. Ez 5 kg ammónium-nitrátot, és 30 kg 0-10-24-es NPK-t jelentett. Végül azért választottam ezt a megoldást (az előzőekben leírtaktól eltérően), mert így volt a leggazdaságosabb.

(Az ammónium-nitrátból csak 5 kg kell)

A lényeg az volt, hogy jusson 6 kg kálium, 3 kg foszfor, és 1-1,5 kg nitrogén a 100 nm felásott földbe (ezek hatóanyag mennyiségek!). (A felásott föld szintén a szó szoros értelmében vett felásott földet jelenti, a sorközöket nem műtrágyázzuk!!! Különben lehetett volna 300 nm-t trágyázni.)


Szerves trágyát a telepítéskor fog kapni minden tő.
A műtrágya kiszórása után már a munka pofon egyszerű része következett, szépen gereblyével bele kellett dolgozni a földbe a tápanyagot. Ez már gyakorlatilag villám munkának számít, 30-40 perc alatt lehetett vele végezni. :)

(Felásva, műtrágyázva)

(És végül a talajba dolgozva)

"Beleharaphatok...?" :D

Az utóbbi időkben kissé eluralkodott a "hülyegyerekszindróma" rajtam, aminek meg is volt a látszata, eléggé elmaradtam a teendőimmel. Ezt azonban az utóbbi két napban sikerült behozni.

(Hülyegyerekszindróma...:) )

Meglehetősen elszaporodtak az utóbbi években az akácfák nagyapámék kertjében, aminek most már véget kellett vetni. Nem lehetett rendesen sem felszántani, sem művelni a kertet. Bár nem tűnt az elején túlzottan hosszú munkának, mint kiderült, két napos meló lett belőle (egyéb teendők miatt).

(Előtte)

(Utána)

Összesen talán 6 vagy 7 akácfát, és egy meglehetősen fiatal (~ 7 éves) cseresznyefát kellett kivenni. Utóbbi emberesebb volt, meglehetősen sok gyökér nehezítette a munkát, de az akácokat cirka 1,5 óra alatt ki lehetett szedni. (Segítséggel, nem egyedül...) Lett lomb is rendesen, amivel először nem nagyon tudtam mit kellene kezdeni, de egy napi "szikkadás" után úgy égett, mint a "rosseb". Bár a füstje is olyan volt.... :)

("Fire in the hole!!!")

A törzseket láncfűrésszel néhány perc alatt össze lehetett vágni, aztán hasogatni. A gallyakat szintén ~ 1 óra alatt össze lehetett vágni. Ennyivel kevesebb tüzelő kell majd a télen.


A cseresznye törzse (én ilyent még nem tapasztaltam) olyan illatot árasztott, hogy el sem hinném, ha nem lettem volna ott. Hasogatás után méterekről (!!) érezni lehetett az illatát, amit leginkább egy jó cseresznyebefőtthöz, vagy egy jó sherry-hez lehetne hasonlítani. Amikor megszagoltam közelebbről az egyik fahasábot, ez volt az első kérdésem: "Beleharaphatok?" :D Nagyapám nevetéssel nyugtázta kérdésem, és a válasza csak ennyi volt: "Próbáld meg." Mintha egy pohár sherrybe szagoltam volna bele.

(Ebből lesz a jó sajttál ;) )

Még a feldarabolás előtt levágtam 3 vékonyabb szeletet a cseresznyefa törzséből. Ezekből majd "tálcákat" csináltatok egy asztalossal, tökéletes lesz sajttálnak egy-egy borkóstoló alatt.

Bodza móka

Ha már nincs mit csinálni a szőlőben, gondoltam keresek másutt. Persze nem kellett sokáig keresgélni. A bodzával már így is erős lemaradásban voltam, a bogyók elég nagy része már túl volt érve (olyannyira, h gyakorlatilag összeszáradt). Bodzából egészségre gyakorolt jótékony hatása miatt lekvárt csináltam.

(Ő az áldozat)

A "szüretelés" után a vártnál kevesebb bodzám lett, őszintén szólva többre számítottam. Egy nagy vödör lett tele vele, persze szárastól.

(Egy vödörnyi bodza)

A bogyókat a szártól értelem szerűen el kell választani főzés előtt. Erre a legjobb megoldás egy villa, amivel a bogyókat le lehet egyszerűen húzni a szárukról. Állítólag ez még könnyebben megy, ha előtte egy kicsit be vannak áztatva. Még ez sem tűnt komplikáltnak, durván 40 perc alatt eljutottam odáig, hogy volt egy fél vödörnyi bogyóm. Csakhogy, és itt jött a bibi. Ebbe elég sok zöld bogyó is került, illetve meglehetősen sok szárdarabka is. Na és ezeket kiválogatni (fél vödörnyit) bőven több, mint egy órás munka volt. Pepecselős, ráadásul a végére már meg is éheztem, úgyhogy volt bajom. :)

(Itt már ki van válogatva, és meg van mosva)

Ez után jöhet a jó része. Össze kell zúzni a szemeket. Hmm. Miután végeztem (persze kézzel roppantottam őket) úgy néztem ki, mint egy sebész, aki épp most jön ki a műtőből. Vérvörösre festette a bodza leve mindkét kezem. Hogy ne térjünk el a bortól sem, érdemes megemlíteni, hogy előszeretettel használták az öregek a bodzát vörösbor színjavítására.

Az illat kárpótolt a kezem befestése miatt, hihetetlen jó illatot árasztott mind a vödör, mind a kezem. Hozzátenném, a kezemből még mindig árad a bodza "szaga", és már meglehetősen unom, szóval már lassan büdösnek érzem. :)


A főzéssel nem pepecseltem sokat, belezúdítottam a bográcsba, alátettem egy gázrózsát, és hadd szóljon. Nem hagyományos módon főztem, hanem ezzel a bolti dzsem fix akármivel, így megspóroltam magamnak pár órát, bár így is eltartott egy óráig, mire felforrt. Mindössze 2 kilóhoz elegendő fix volt itthon, így ennyiből csináltam lekvárt. 1 kg cukor kellett még bele (bár legközelebb ennél kevesebbet teszek, mert édes lett egy picit). Miután felforrt (pontos instrukciók alapján) még 3 percig hagyni kellett zubogni, és már lehetett is üvegekbe önteni, fejre fordítani, és már kész is.

(Itt már lassan rotyogott)

A megmaradt ~1 kg bogyóból szörpöt csinálok. Azzal még várni kell, néhány napig állni kell hagyni, így arról csak csütörtök felé fogok tudni értekezni.

És hogy miért is jó a bodzalekvár?
A mindent elsöprő ízén kívül hihetetlen sok vitamin van benne. Régen a paraszti világban előszeretettel használták megfázáskor, illetve köhögés csillapítására.




update: a kezemről lassan kopik a vörös szín, mostanra "hullakék" színre váltott. :)

OFF

Mire jó egy bontott bejárati ajtó?

Hát erre:

(Igen, a második kép rendesen beégett, de egyáltalán nem voltak fotózáshoz illő körülmények)

Adott egy bontott bejárati ajtó, ami már semmi értelmes dologra nem hasznosítható, így fel lett darabolva. A deszkáit nem szívesen égettem volna el, így jött az ötlet, használjuk fel egy új bakhoz.

(Az előd)

Az előző bak már korántsem mondható jó állapotúnak, kitudja már hány éves, egy biztos: 25 évnél öregebb. Favágásra már egyáltalán nem volt használható, így jól jött a fölös ajtóanyag.
Néhány perc alatt (értsd: 15) össze lehetett szögelni az újat, igaz, optikailag nem egy díjnyertes, de nem is ez a lényeg, ennek csak funkcionális szerepei vannak.

(Az alapanyag egy része)

Már csak egy átcsiszolás, és egy festés hiányzik, és tökéletes.

És hogy a régi se legyen elpusztítva, új szerepet kapott: tökéletes a baromfiudvarban nappali ülőkének:

(Ide van teremtve :) )