Néró

Nem vártam az augusztust abból a szempontból, hogy amíg mindenki elkezd készülődni a szüretre (hordók, sutu, zúzó előkészítése, pince takarítása stb.) addig én csak irigykedve nézhetem őket, hisz nekem még csak a telepítéssel lesznek munkálataim. Szomszéd is bőszen áztatja, mossa már a hordókat. Néhány napja felmerült egy beszélgetés során, hogy én is szeretnék minél több szőlőt telepíteni már idén, amire felajánlotta, hogy ad vesszőt, ha kell. Persze miért ne kéne? :) Kadarkát beszéltük meg, de ma áthívott, megmutatni egy másik fajtát is, a Nérót.


Kicsit utána néztem, mi is ez pontosan: eredetileg csemegeszőlő, de gyakorlatilag az egyedüli olyan szempontból, hogy bor is készíthető belőle. Meglehetősen korai érésű, augusztus végén, szeptember elején már beérik. Bár még nem volt teljesen beérve, nagyon ízletesnek bizonyult. Növekedését tekintve erős, bőtermő, talaj iránt nem igényes (ami az én szempontomból lényeges), fagytűrő, betegségekkel szemben ellenálló. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy a szomszéd szerint idén kétszer volt permetezve, és ahogy elnéztem, nem volt az ég világon semmi baja. (Míg a néhány méterre lévő Csabagyöngye meglehetősen el volt árasztva gubacsatkával.) Zöldmunkaigénye közepes, fürtjei nagyok (200 g), bogyója sötétkék színű, lédús, vékony héjú. Metszési igénye hosszú csapos.
Izgatottan várom, hogy milyen lesz a bora, szomszéd bele szokta keverni a karadkába, de ivott már tiszta néró bort, állítása szerint nagyon finom. Néhány év múlva ez is kiderül. :)

Csúcsdominancia

Ismét csak tervekkel tudok előállni, de azok egyre jobbak. :) A korábbi lugas művelési ötletben azért nem bíztam teljesen, így utána kérdeztem fórumokon, hogy megfelel-e a célnak? Olyanok is visszaírtak, akik ugyan ezen a módon művelik a szőlőlugasukat, de egy segítőkész emberke jobb tanácsokkal szolgált. Ő a csúcsdominanciára hívta fel a figyelmem.
De mi is ez?


Csúcsdominancia:

Csúcsdominancia az a jelenség, amikor a gyökerektől a legtávolabb található rügyek hajtanak ki a legkorábban és legerősebben. Ennek következménye, hogy az alsó rügyek alva maradhatnak, és a hajtásrendszer felkopaszodhat.

Ezt figyelembe véve talán jobb megoldás lehet az, ha nem egy tőkére bízzuk a két szint kiépítését, hanem kettőre. Így nem kell a felkopaszodás veszélyével különösképpen foglalkozni, illetve csökken a tőketerhelés is.

Papírra vetve így nézhet ki:


Eddig ez tűnik a legtökéletesebb megoldásnak, valószínűleg ez lesz megvalósítva. Legközelebb már remélem tényleg a kivitelezés következik. :)

"Nézd már milyen ez a levél..."

A nagy bak készítési project közepette felfigyeltem pár elhanyagolt tőkére. Egy öreg ól sarkaiban vannak, metszve már évek óta nem voltak, nem foglalkozott senki vele, eddig én sem, már a közeli akácfák törzsén 5-6 méter magasan járnak egyes vesszőik. Az egyik tőke kékoportó, a másik egy eddig beazonosítatlan fajtájú fehérszőlő. A levelek átvizsgálása után az új hajtásokon gyorsan megütötte a szemem a peronoszpóra.

(Olajfoltok a levél színén)

De mi is ez?

A peronoszpóra (Plasmopara viticola) az egyik legveszedelmesebbnek tartott betegség, szőlőragyaként is emlegetik. Elsődleges fertőzését az előző évi leveleken áttelelt téli spórák indítják meg. Csírázásukhoz megfelelő hőmérséklet (napi 12 °C középhőmérséklet felett) és csapadék (min. 10 mm) szükséges. A másodlagos és folyamatos fertőzést már a 4 mm-es eső, sőt a bőséges harmatképződés is megindíthatja.

(Virágzás a levél fonákán)

Tünetei:

A fiatal levelek színén 1-2 cm-es nagyságú, kör alakú sárgászöld foltok alakulnak ki, amelyek olajosnak tűnnek („olajfolt”). Ezek elsősorban az alsóbb leveleken jelentkeznek, mert a gomba lentről „támad”. A levelek fonákán fehér színű kivirágzás jelenik meg, amely a gomba sporangiumtartó telepe. A foltokban a levélszövet gyorsan megbarnul, elszárad. Az idősebb leveleken a sárgászöld foltok kisebbek, erek által határoltak, szögletesek. Fehér penészgyep szintén található a fonákon. A foltok elhalása után a levél mozaikos. Súlyos fertőzés esetén a levélzet lehullik. A kacson megjelenhet a fehér penészgyep, végül a kacs megbarnul, elszárad. A fürt a fürtvirágzat megjelenésétől kezdve egészen a borsó nagyságig hasonló tünetekkel betegszik meg. A fürtkocsány, a fiatal bogyók sárgászöld színűvé válnak, felületükön dús sporangiumtartó gyeppel. A fürtkocsány és a bogyók elhalnak.

A peronoszpóra esetén fontos megemlíteni az un. lappangási időt, ami a csírázástól az olajfolt megjelenéséig eltelt időt jelenti. Hossza elsősorban a napi középhőmérséklet függvénye. Ha a lappangási idő alatt újabb csapadék nem hullott (legalább 4 mm), a peronoszpóra sem tud átlépni a következő fejlődési szakaszába, azaz nem virágzik ki, és az olajfolt kiszárad, a fertőzés megszűnik.

Lappangási idő:

Celsiusfok	levélen	fürtön	A naptári időpont átlagos időjárás esetén
10-13	15-18	15 -18	Május közepén
14	12-15	12-15	Május végén
15	11-13	11-13	Június elején
16	9-11	9-11	Június közepén
17	6-7	11-13	Június végén
18-19	5-6	13-15	Júliusban és augusztusban
20-25	3-4	14-18	Júliusban és augusztusban

Peronoszpóra elleni védekezés:


Mint a legtöbb esetben, itt is a legfontosabb a megelőzés. Klasszikus ellenszere a réz. Olcsó, természetes elem, a környezetet sem szennyezi, és a beérést is elősegíti.
Legelterjedtebb formája a bordói lé, vagy a különböző gyári készítmények (rézoxiklorid, Cuprosan, Miltox).
A kontakt szerek mellett vannak mélyhatású, felszívódó szerek, amiket csak a vész esetén ajánlatos használni (borsosabb áruk miatt, illetve ezek mégiscsak mérgek).


A peronoszpóra ellen továbbá:

• ha a szőlősorokat szélirányban ültetjük (amennyiben erre van mód), a szél csökkenti a párát, így a peronoszpóra esélyét is
• kerüljük a ködös, mélyfekvésű területeken történő szőlőművelést
• az ültetvényeket tartsuk gyommentesen, mert ez is csökkenti a párás mikroklímát
• a védekezést lehetőleg 4-6 leveles korban kezdjük el, csapadékos időben 1 hetes, szárazabb időben 10-14 napos permetezési fordulóban védekezzünk
• jég után azonnal permetezzünk
• igyekezzünk 20 °C alatt permetezni, hogy kerüljük a perzselés veszélyét
• virágzás alatt ne permetezzünk

Fontos megemlíteni, hogy a készítményeket váltva ajánlott használni, ugyanis a kórokozókban kialakulhat bizonyos ellenállóság a sokat (értsd sokszor egymás után) használt permetszerrel szemben. (A legtöbb szakirodalom kitér erre, de érdemes megemlíteni, hogy a régi paraszti világban CSAK kékkővel védekeztek peronoszpóra ellen, és az is bevált.)


Visszatérve a saját peronoszpórás szőlőmre, mivel a megkésett védekezés után már csak felszívódó vegyszerekkel érdemes védekezni, és mivel ezek nem gondozott szőlők (3 tőke), ezért nem tartom fontosnak a több ezer forintos vegyszer megvásárlását. (Ugye én a természetes dolgok híve vagyok, persze ha a borszőlőben jelent volna meg, akkor más lenne a helyzet.) A beteg leveleket, mivel kevés volt, lecsíptem, ha nem súlyos a fertőzés, akkor ezzel végeztem is, bár ez még az időjárástól is sokban múlik.

Lugas

A lent említett könyvből okulva kicsit finomodott a leendő lugas terve. A vázszerkezet alapterülete 4,80 m * 2,60 m * 2,60 m, boltíves forma.

(Az ábra nem teljesen méretarányos)

A boltívek 1,6 méterenként fognak elhelyezkedni, azaz a 4,8 méterre 3 szál jut. Egyenként ~7 m hosszúak (6 m föld felett, 0,5-0,5 m pedig a földbe ásva), fent középen gerincként hasonló csővel lesznek az ívek összekötve. Az alapanyag colos, vagy 5/4-es acélcső lesz, legalábbis a jelenlegi tervek szerint. Ez tűnik a leginkább költséghatékony megoldásnak.

A szőlő metszését és kialakítását tekintve egytörzsű, négykarú, emeletes kordon tűnik a legalkalmasabbnak ( milyen jó, hogy tudok ilyen hivatalos neveket puskázni :) ). Ez a következő képpen fog kinézni:

1. év: A telepített oltványt/vesszőt két rügyre visszavágjuk, melyből őszre két, kb 5-6 mm vastag vesszőt kapunk.

2. év: Az erősebb vesszőt hagyjuk meg, két világos rügyre metsszük vissza. Ezeket ne csonkázzuk (tetejeljük), mert enélkül nemcsak hosszabbak, hanem vastagabbak is lesznek, és a belső szöveti szerkezetük is fejlettebbé válik, így aztán termékenyebbek lesznek a rajtuk kialakuló téli rügyek is.

3. év: a harmadik évben egy kb 75 cm hosszú szálvesszőt hagyjunk meg, de a hajtásválogatáskor az egykarú kordontól eltérően ügyelnünk kell arra is, hogy legyen egy megfelelő helyzetű hajtásunk a törzs hosszabbítására és a másik kar kialakítására. Ebben az évben a hajtásokat kb 20 centinként hagyjuk meg, és kihasználva a szabad növekedés előnyeit, csak a támberendezés felett csonkázzunk (tetejeljünk).


4. év: a negyedik év tavaszán az előző évben kialakított karon képezzünk termőalapokat (pl rövidcsapos metszés), és kezdjük el a másik kar kialakítását. A törzs meghosszabbítására szolgáló vesszőt a felső tartóhuzal magasságában metsszük vissza (ahol a következő "szintet" kívánjuk létrehozni). Ebben az évben gondosan végezzük el a zöldmunkákat. Az új karon a termőalapoknak megfelelő számú zöldhajtást hagyjuk csak meg. A meghosszabbított törzsrészen csak a két felső hajtás maradjon meg.


5. év: A két idősebb karon már kialakítottuk a termőalapokat. A törzs csúcsi részén lévő két vesszőt (aminek a szemet meghagytuk előző évben) lekötözzük, majd az alsó karokhoz hasonlóan végezzük el a zöldválogatást.


A tervezett 4,8 m-en 3 tőke fog elférni, így a következő módon fog kinézni:

Így a tőkék 1,6 méterre kerülnek egymástól.

Van egy másik lehetőség is a kialakításra, ha a két szélsőt egytörzsű, kétkarú, emeletes kordonként művelem, így a tőkék messzebb kerülnek (2,4 m) egymástól:


Valószínűleg az első módszer lesz alkalmazva, de még van pár hetem ezt eldönteni a telepítésig. (Bárcsak ott járnánk már... :) )

Az "emeletek", mivel nem szeretném, ha a lugas alja nagyon csupasz lenne, valószínűleg 40 cm-en és 170 cm-en lesznek elhelyezve. (Ne felejtsük el, hogy 6 méter az ívhossz, azaz 3 métert kell befutnia mindkét oldali szőlősornak.)

Legközelebb már remélem a gyakorlati végrehajtást mutathatom be. :)

(A 62-65. ábrák a Kriszten György: Szőlőlugas c. könyvből származnak.)

Kertészkönyvtár...

Ismét egy új könyvvel bővült a szakirodalmi repertoár.

(Kriszten György - Szőlőlugas)

Tartalmát tekintve nagyon jónak mondanám. Kitér a helyes telepítésre, a támberendezések készítésére, a szőlő metszésének alapszabályaira, a lugasformák helyes megválasztására, valamint a lugasok tápanyagellátására és öntözésére is. Mindezt 4-5 éven át kíséri ábrákkal a könnyű érthetőség kedvéért.
Nem csak a lugasban gondolkozóknak, de a metszésben még gyakorlatlan kezdőknek (vagy akár tapasztaltabbaknak) is nagy hasznára válhat a könyv.

Gazdakönyvtár

Időközben megérkezett egy rendelt könyvem:

Bognár Károly - Mercz Árpád: Szőlőművelés, borkészítés

Tartalmában nagyon jó könyv, sok hasznos információt tartalmaz, bár nem sok minden volt, ami újdonság lett volna számomra, de ennek ellenére megérte az árát. (~2000 Ft)
(A könyv hátoldalán szerepel, nem tudom mennyire aktuális még, de: "A gazdakönyvtár köteteinek ára vállalkozók számára költségként elszámolható!" Mindenesetre ha nem elszámolható, akkor sem egy nagy összeg, megéri az árát.)

A nagy pofáraesés

Előzőekben ugye már leírtam, hogy a bordói lé nem volt egy gazdaságos beruházás, de mindenesetre ha már megvettem, elhasználom, és legalább szép is lesz tőle minden (szép kék). Azután ráérek elgondolkozni a bordói lé készítésén, vagy a rézkén megvételén.
Nem tudtam kivárni azt, hogy a szőlőt permetezni kelljen, így ma hajnalban a gombás szamócákat megszórtam, gondoltam kiélem gyermeki kíváncsiságom. Hát nem... Már a permetlé bekeverésekor gyanús volt, hogy a szer a baba kéktől kb 324 kategóriával világosabb kék. Ekkor még azért bíztam a dologban, de aztán gyorsan csalódnom kellett. A permetezés után kb olyan összkép fogadott, mintha rézkénnel szórtam volna meg. Kékség sehol.
Egy szó mint száz megtanultam a leckét, bordói lét soha az életben nem kell többet venni, inkább rézgálic+thiovit, vagy rézkén.
Íme az összehasonlítás előtte utána:


Update: tudom, hogy nagyon ráakadtam erre a kék dologra de baromira jó szerintem. Persze kinek mi. Aztán gondoltam arra is, lehet, hogy a +kén miatt nem olyan mint kellene, de tudja fene. Csak akkor fog kiderülni, ha magam készítem el a bordói lét (+thiovit).

Kő' kékkő?

Ahogy ígértem, egy írásban kitérek a kékkőre, illetve a permetezésre. A nyolc naponkénti permetezést minden alkalommal kékkővel végezték, és első terveim szerint én is azzal szerettem volna (fő a hagyomány, és az sem elhanyagolható, hogy a lehető leginkább természet kímélően akarok eljárni, így amennyiben lehetséges, csak kontakt szerek jöhetnek szóba ), de egy kis utána járás után ez a tervem mára módosult.


Mi is az a "kékkő"?

Hivatalos nevén rézgálic, vagy rézszulfát. A rézgálicot a növényvédelemben főként bordóilé formájában használják. A bordói lé a gombabetegségek ellen (a lisztharmat kivételével) még ma is az egyik leghatásosabb szer.
Elkészítése kissé körülményes:
A bordói levet permetezésre rendszerint 1-2%-os (és nem nagyobb) töménységben (azaz 1-2 kg rézgálicot számítva 100 1 vízre) használjuk. 1 hl 1%-os bordói lé készítéséhez 1 kg rézgálicot 50 1 vízben feloldunk. Legegyszerűbb, ha a kimért rézgálicot egy hordón vagy kádon keresztülfektetett rúdról, zsákvászonba kötve vagy kosárban, a víz színe alá merítjük. A rézgálic néhány óra alatt feloldódik.
A rézgálic közömbösítéséhez (mivel savas hatású) mész minőségétől függően 1-1,5 kg szalonnás meszet mérünk ki, egy kisebb edényben kevés vízzel szétdörzsöljük, majd vízzel hígítva szitán át 120-150 l-es edénybe (cementkádba) öntjük. Az edényt előzetesen 50 és 100 l-nél megjelöljük. Az átszűrt mésztejet vízzel 50 literre egészítjük ki. A külön készített 50 l rézgálicoldatot lassan, folytonos keverés közben a mésztejhez öntjük. A szalonnás meszet jó minőségű oltatlan mészből 2,5-3-szoros mennyiségű vízzel való oltással készíthetjük (de célszerűbb rögtön oltott meszet venni). Gondoskodni kell arról, hogy a szalonnás meszet 1 ujjnyi vízréteg takarja, mert különben a szalonnás mész megrepedezik, kiszárad, és használhatatlanná válik. A végeredményt minden esetben ellenőrizni kell lakmuszpapírral.

Mint ahogy azt látni lehet, elég macerás dolog, de a fő probléma az vele, hogy lisztharmat ellen nem véd. Gazdaboltokban lehet venni előre elkészített bordói lét, de ha erre adjuk a fejünket, mindenképpen olyat vegyünk, ami + ként is tartalmaz, így már jó minden szőlőt érhető betegség ellen.


Így gondolván én is bevásároltam egy üveggel. Szám szerint 8 deci, 1 %-os oldattal számolva 80 liter permetszerhez lesz elég. Gazdaságossági szempontból azonban elgondolkodtató a 2000 Ft-os ára. Mindenképpen olyan szerrel szeretném permetezni, ami hagyományos, "természetes", tehát nem mindenféle űbermodern vegyszerrel. Emlékeztem arra, hogy gomba ellen "régen" mindig rézkénnel (NEM az olajos rézkénnel) permeteztem. Ezzel összevetve érdekes megállapításra jutottam.


Ugye a bordói lé (+kén) áll egyrészt tribázikus rézszulfátból (215 g/l), valamint hozzáadott kénből (290 g/l). Ezzel szemben a rézkén rézoxikloridból (200 g/l) és kénből (450 g/l). Feltehetőleg a különbség (a kéntartalmon kívül) mindössze annyi, hogy a réz más formában van jelen, de messzemenő következtetéseket nem kívánok levonni, mert a kémiával haragszunk egymásra. :) A rézszulfát hiánya (helyette rézoxiklorid) okozhatja a gyöngyörű kék szín hiányát is a rézkén esetén. Ez a kompromisszum megköthető, ha az árakat nézzük, ugyanis a rézkén litere 2090 Ft, ám nem 100 literre (mint az 1 %-os bordói lé oldat) hanem 0,4 %-os ajánlott hígítással kerekítve 200 liter permetszerre elegendő.
Anyagilag tehát jobb a rézkén a bordói lénél, és "majdnem" ugyan az. Persze azt még nem tudom, hogy hogyan fog reagálni a szőlő a 8 naponkénti rézkénes kezelésre, de remélhetőleg nem lesz vele probléma.

Gondolkoztam a házi kénes bordói lé készítésén is. Ha 100 literre számolok, ahhoz kellene 1 kg rézgálic (860 Ft), kéntartalmú szer (pl thiovit ~250 Ft a hozzá való mennyiség). Így anyagilag ott lennék, ahol a rézkénnel vagyok, viszont sokkal több lenne a macera. Azt hiszem a pénztárca oltárán a rézkén állja meg a legjobban a helyét, persze csak ha nem vagyunk mániákusak, és nem ragaszkodunk a szőlő "égkékre festéséhez".

Lugas tervek

Már korábbi tervek alapján az udvarra kerülne egy lugas, melynek szőlő telepítését még ősszel el szeretném végezni. A helye már megvan, volt régen is lugas az udvaron, de az azóta rég ki lett pusztítva, sajnos minden vázszerkezettel együtt. Ennek pótlására irányul most figyelmem egy jókora része. Hagyományos, boltíves lugast szeretnék, körülbelül 6,5*4,5 méter alapterületen. A szőlő csemegeszőlő lesz, felesleges ide is borszőlőt tenni, szerintem jobb lesz, ha egy-egy nyári estén pihenés közben lehet majd csipegetni a szőlőt. :)



A vázzal egyenlőre még sehol nem állok, ugyanis a régi váz szét lett vagdosva. Megpróbálok keresni használt, méretben ide illő szerkezetet, de valljuk be ennek fikarsznyi esélye sincs. Ha nem jutok egyről a kettőre, akkor csőhajlítót kell keresnem (ismerős ismerősének van, de az megint macerás), amivel meg tudom a vascsöveket szép boltívesre hajlítani. Persze ha ez sem jönne össze, akkor jön a "C" terv, a hagyományos. :) Puszta kéz, malacpörkölő, és melegítés, hajlítás, melegítés, hajlítás. Elég macerás, ha szép munkát akarunk végezni, de ha nincs más...

Jó paraszt szokás szerint...

Ha már az előző írásomban szerepelt a jelenlegi tudásom származtatása (nagyapám) akkor térjünk ki erre egy kicsit bővebben. A régi "parasztvilágban" a legtöbb háznál műveltek borszőlőt. Az akkori (leegyszerűsített) borkészítési eljárás azonban sokban különbözött a maitól. Vegyük hát ezt górcső alá. (Itt kell leszögeznem, hogy én az egyszerű alföldi ember 60 évvel ezelőtti borkészítését mutatom be, nem pedig a "tanult" borászét.)

A szőlőt fejművelésben művelték, rövidcsapos metszéssel. Egy tőkén mindig hagytak 3-4 (esetenként akár 5) termőcsapot, és ugyan ennyi ugarcsapot.

(Balról jobbra: egyrügyes, kétrügyes metszés ugarcsappal (a szaggatott vonal a következő évi hajtásokat jelzi, a rövid folytonos a metszés helyét))

Takarás, nyitás, trágyázás:

A tőkéket minden évben takarták, de a népi beszéd szerint nem a fagy miatt, hanem az ónos eső miatt. Ugyanis ha az ónos eső ráfagyott a rügyekre, majd néhány órán át rajta maradt, a szem "bevakult". A takarással az alsó rügyeket meg tudták ettől a jelenségtől óvni.
Másik fő szempontja a trágyázás volt. Minden évben trágyáztak, kétféle módon. Egyik évben a betakart szőlők közötti (a takarás miatt kialakult) barázdába szórtak közvetlenül a takarás után trágyát, melyet a téli hó tavaszi olvadása során mélyebbre mosott. Tavasszal erre a trágyára nyitottak, így a föld alá került, jöhetett ide a vetemény. (Előszeretettel ültettek konyhanövényeket a szőlősorokba, illetve a szőlőföldek végébe. Répát, zöldséget, hagymát, a föld végébe tököt. Az itt termett tökök közül nem volt ritka az 50-60 kilós sem!)
A következő évben már nem a barázdába, hanem a betakarás előtt, a szőlők tövéhez szórtak trágyát, majd csak ez után takarták be azt. Tavaszra ez kiválóan megért. Két évente így váltogatták a trágyázás módját, de nem volt soha olyan év, amikor ne trágyáztak volna. Persze ezzel mindig csak nyertek, hiszen az állatok után is el tudták takarítani a trágyát, és a szőlő (illetve a vetemény) is gazdagabb termést nyújtott.


Permetezés:

Ez egy kritikus pont volt a régi paraszti világban. Májusban kezdtek el permetezni, majd ezt követően 8 naponta permeteztek. Aki már a 8. napon nem tudott ismét megpermetezni, gyakran panaszkodott a kevés idejére. Persze abban az időben nem a ma kapható "modern" vegyszerekkel történt a permetezés, hanem egyszerű kékkővel. Erre még később részletesen kitérünk. A 8 naponkénti permetezést májustól egészen Péter-Pálig végezték. (június vége) Nálunk ekkor van a búcsú is, így mindig tudták hogy mikor kell abbahagyni a permetezést attól függetlenül, hogy tisztában voltak-e a dátummal.


Szüret:

A szüretelés mindig közösségi munka volt. A család, az ismerősök összegyűltek, minden alkalommal a hagyományos birkapörkölt mellett ünnepelték munkájukat. Persze egy kis bor mindig lecsúszott az ebéd után.
A fehér bort (amit zöld-fehér néven neveztek) többnyire Mézes, Dinka, illetve Szlanka fajtákból készítették. Szlankát mindig keverni kellett valami más szőlő mustjával, mert jó évben is csak 14 fokos mustot sikerült belőle nyerni. Ezeket a cefréket soha nem áztatták, préselés után mindig ment a hordóba a nedű. A préseléssel is óvatosan bántak, hiszen a törkölyt felhasználták később pálinka főzésre. (Ősszel leásott kútgyűrűbe összegyűjtötték, a seprűt ráöntötték, letakarták fóliával, majd földet szórtak rá, egy kis dombot kialakítva ezzel. Mikor tavasszal a hó elolvadt, a víz lefolyt róla, előásták, és mehetett a pálinkafőzdébe.)
A vörösbort (fukszosként emlegették) mustját érdekes módon csak egy napig hagyták a törkölyön. Leggyakoribb alapanyaga az oportó (kékoportó, vagyis portugieser), és a kadarka volt. A történetek szerint annyira erős volt a lé színe, hogy elég volt egy napig áztatni. Ha kézzel zúzták a szemeket, akkor a kezeket így is vörösre festette. Egy nap után ez is mehetett a présbe, majd a hordóba.


A hordóban lévő mustot nem töltötték tele, viszont nem is zárták le a hordót. Felállították, és hagyták, a forrás hadd hozza fel a hordó tetejére a benne maradt növényi részeket. Miután a zajos forrás befejeződött, a hordókat feltöltötték, és fejjel lefelé rátették a hordó nyílására a végdugót. (végdugó, aminek a helyére a csapot ütik be, a másik pedig a szájdugó) Ezzel a még képződő gázok ki tudtak jutni a hordóból. (A kotyogót még csak hírről sem ismerték, nagyapám a mai napig nem tudja pontosan, mi az.) Ha a csendes forrás is befejeződött, beütötték a végdugót, és hasára fordították a hordót. Egész decemberig hozzá sem nyúltak. Az első fejtés ekkor, a második pedig rá következően 1-1,5 hónapra történt.
Ha a bort el akarták adni, nem volt gondjuk ezzel. Voltak mustátvételek. Ilyenkor az előre meghirdetett napokon összegyűlt a falu apraja nagyja a maga mustjával (persze csak egy részével, mindenki gondolt a saját fogyasztására is) és a hordókat az átvevőhelyekre gurították, ahol rövid fokolás után az értékének megfelelő pénzt kapták. Érdekes, hogy már akkor is jóval keresettebb volt a fehér bor, mert annak a mustját, még ha alacsonyabb cukorfokkal rendelkezett is mint egy másik vörös, magasabb áron vették át.
A bor palackozása a paraszti világban fel sem merült, mire a következő szüretnek eljött az ideje, az előző évi termés elfogyott. (pedig volt, hogy 60 hektoliter mustjuk lett)

Egyenlőre ennyi, hamarosan folyt.köv.

(A fenti fotók mint családi képek, kérem ezt figyelembe venni további használat előtt.)