Fejtés 1

A telepítés, ha nem is olyan gyorsan, mint az várható volt, de végül befejeződött bő 2 hete. A vesszők helye lyukfúróval került kialakításra, inkább ezt választottam, mint a gödörásást. Szerves trágyát nem kapott, majd tavasszal egy keveset, a műtrágyát elégnek vélem. A vesszőkből egyébként nem sok látszódik, egy szem lett meghagyva a föld felett. Mivel az utóbbi időben nagyon esős/párás volt az időjárás, ezért nem mertem még betakarni, kicsit hagyom szikkadni. A hőmérséklet még egyébként sem indokolja a takarást, bár a héten már lehet, hogy sor kerül arra is. A felesleges vesszőket iskolába tettem, jól fognak jönni, mikor pótolni kell azokat a vesszőket, amik nem fogják majd meg.


Tegnap, és ma a bor első fejtése is lezajlott. Természetesen a fényképezőben az elemnek most kellett lemerülnie, az újratölthető pedig behányt, ezért korlátozott számban készültek képek. :) Egyszerű műagyag csővel fejtettem, először egy ládába, onnan pedig műagyaghordóba, rgo nyílt fejtést kapott a bor. Zártan csak a törésre hajlamos borokat szabad fejteni, mert a nyílt fejtés során kapott levegő segíti a későbbi fejlődést. Miután kiürült a hordó, át lett alaposan mosva, majd mehetett bele vissza a bor.


Egy 20 literes demizson tele lett aljborral, ha ez leülepszik, ezt is lefejtem, és töltögető bornak fogom használni. Mivel alacsony kénszintet mértem, cirka 20 g-ot, ezért kapott egy kevés ként is. Két hét múlva ismét megmérem, és ha szükséges, korrigálom, de sokat nem akarok neki adni, mert igyekszem a színét megőrizni. Mivel tudok titrálni (megérkezett a csomag), ezért a titrálható savtartalmát is meg tudtam állapítani, ami - ha mindent jól csináltam -, akkor 8 g. Ez teljesen szép érték. Mértem alkoholtartalmat is (amit hát hogy is mondjam meg lehet mérni, de hogy az nem pontos, az is biztos.) Szóval a mérő valamivel magasabb értéket mutatott, mint 4, ha ezt megszorozzuk az ajánlott 2,2-vel, akkor ~9 alkoholszázalékot kapunk. (Persze megint felmerül a kérdés, h mennyivel szorozzuk, mert az, hogy "hely jellegétől függően", nem sokat mond, pl Tokajnak írja a leírás, hogy 2,5 szorzója, de van még pár borvidék az országban....) Mindenesetre ez arra enged következtetni, hogy nem forrt ki teljesen a bor, van benne még maradékcukor (amit érezni is), így tavasszal minden bizonnyal újra elkezd majd pezsegni, és szárazra forrja magát. Elméletileg a 18 fokos mustból, ha szárazra forr, 11,3 fokos bort kell kapni. Ettől a 9 még távol áll. Persze a mérő is lehet pontatlan, a valós eredményt a laborvizsgálat fogja megadni.


A bor színe egyébként nem rossz (Kadarka léttére!), élénk piros, de a két hordóban lévő bor nem egyforma. Ennek nagyapám szerint egyszerű a magyarázata, a nagyobbik hordó idén volt kádárnál, aki "kikaparta, kiégette", ezért ez jobban kivette a bor színét, mint a másik hordó. Elképzelhetőnek tartom egyébként ezt én is, bár talán az is közre játszhatott, hogy a kisebbik hordóban több volt a seprű, ezért az "jobban tudta szívni az anyját".

(A kép nem adja vissza igazán a színét)

Ízre, illatra éretlenek, fiatalok, de még csak november vége van, még nem lehet többet várni.
A második fejtés már a derítést követően fog lezajlani, de ezzel nagy dilemmában vagyok, hogy mikor jöjjön el az ideje.

Forralt bor, spéci pálinka

Egyre inkább rászokunk itthon arra, hogy kártyázni összeüljünk. Ezzel persze semmi gond nincs, hely van, mindenki elfér, jól el is szoktunk szórakozni. Legutóbbi alkalommal forralt bort csináltunk, és ahhoz képest, hogy első próbálkozás volt, nem is sikerült rosszra. A recept egyszerű, végy x liter bort (hihi), öntsd nyakon cukorral, fűszerezd, melegítsd, töltsd magadba. Na jó ennyire nem egyszerű. :) Az a recept, ami alapján én csináltam, a következők szerint írja: minden egyes üveg borba 6 evőkanál cukrot kell tenni, fűszerezni szegfűszeggel, szegfűborssal, fahéjjal, és citrommal kell. Persze ez már ízlés kérdése. Ezek után fel kell melegíteni, de fontos, hogy nem szabad forralni, körülbelül 60-70 fokra elég. Ha forraljuk, a bor veszít aromáiból. Mivel nem volt itthon egész fahéj, sem szegfűbors, így mindössze cukor, és szegfűszeg került a borba, de így is egész jó lett.
Terítékre került mindemellett egy kis különleges 2005-ös pálinka is. Az elkészítésére már nem emlékszem pontosan, de legközelebb megkérdezem újra, és leírom. Arra emlékszem, hogy valahogy lekvárnak indult a történet, de hogy aztán hogy lett belőle pálinka, azt már nem tudom. :) Mindenesetre málna, szamóca, és szeder szolgált alapanyagul. Illatra nagyon jó, épp, ahogy nekem ízre is nagyon tetszik. Egyáltalán nem kaparós, érezhetően gyengébb a hétköznapi pálinkáktól. Édes, mind illatra, mind ízre nagyon nagyon hasonlít valamire, amire azóta sem tudtam rájönni, hogy mi. Majd talán a következő kóstoló alkalmán. Színe olyan, mint a jägernek. Majd talán a következő kóstoló alkalmán. :)

(A díszítés Csilla keze munkája. :) )

Tudom, makrónál nem vakuzunk, tessék elnézni, sötét volt.
Ja majd el felejtettem. Előkerült egy kép, amin egyfolytában röhögtünk, szerintem marha jó, egy kis H1N1:

Almasavbontás

Az almasavbontás fontos folyamata a szőlő borrá válásának.
Először is tisztázzuk, mi az az almasav (oxiborostyánkősav). Az almasav egy savanykás ízű, szerves dikarbonsav, ami számos savanyú ételben megtalálható, többek között ez felelős az éretlen alma, vagy épp a szőlő savanyú ízéért is (de megtalálható a cseresznyében, eperben, szilvában, vagy a barackban is). A gyümölcsök érése során az almasavtartalmuk folyamatosan csökken (a cukortartalmuk pedig nő), így válnak ízletessé. Teljes mértékben azonban nem tűnik el, a bor egyik legfontosabb savának tekintjük. A szőlő érettségétől függ, hogy a borban mennyi lesz az almasav aránya: az éretlen szőlő több, az érett szőlő kevesebb almasavat tartalmaz. Mennyisége a borban 0-8 g / Liter körül mozog. A literenkénti 8 gramm igen magasnak számít.

Az almasavat baktériumok szén-dioxid keletkezése közben tejsavvá bontják. Ez a folyamat mesterségesen is előidézhető, ami tovább segíti a borászt a bor kellő harmóniájának elérésében. 1 gramm almasavból általában 0,7 gramm tejsav keletkezik a különféle baktériumok tevékenységének köszönhetően. A vörösboroknál ez a folyamat előnyös lehet, de a lágy borokban káros, mivel az egyébként is alacsony almasav szint tovább csökken.

Almasavbontást újabban már a héjon erjesztés során megkezdenek a borászok baktériumtenyészettel történő beoltással, de gyakoribb mód az, hogy a préselés után az újbor kerül beoltásra, odafigyelve, hogy a baktériumoknak a megfelelő körülmények (hőmérséklet, pld S02-szint) meglegyenek. Amennyiben az újbort nem oltják be, megfelelő körülmények között is elő lehet idézni a biológiai almasavbontást. Ehhez mindössze a pince (inkább présház) hőmérsékletének megemelésére, valamint a seprő meghatározott időközönkénti felkavarására van szükség.
A savtartalom csökkenése mellett egyéb észrevehető változások is megfigyelhetők a borban. Mivel az almasavból tejsav képződik, ez az illatokban, és az aromákban is fellelhető, vajra, és tejszínre emlékeztető jegyekkel. (Hasonlóan felismerhető, ha új (nem túl öreg) tölgyfahordóban érlelték a bort, a vanília, faforgács, illetve pirítós illatjegyeiről.)

Laborban történő analitikai vizsgálat során lehet kérni az almasavtartalom meghatározását is. (Laborba egyébként is el kell küldeni a bort a forgalomba hozatali engedélyeztetéshez.)

Tegnap végre megrendeltem a borteszt csomagot, már nagyon várom, hogy milyen eredményeim lesznek. Ezzel a titrálható savtartalom, illetve a szabad kénessav tartalom mérhető a borban.

A telepítés az éjszakai 9,5 mm csapadéknak köszönhetően egyenlőre csúszik. Jó lett volna, h néhány nap múlva érkezik ez az eső.

Sajt, hordók feltöltése

A hordókban lévő borok immáron befejezték a forrást, ezért feltöltöttem őket a demizsonokban lévő borokkal. Ennek az az oka, hogy mivel a forrás leállt, nem képződik tovább széndioxid, ezért a bor felszíne szabadon érintkezik a levegővel, ami kerülendő. Ha huzamosabb ideig "kap levegőt" a bor, annak borhibák lesznek a következményei, melyek közül a leggyakoribb a borvirág (pimpós/bornyúsodott bor). Ezt legkönnyebben onnan ismerhetjük fel, hogy a bor felszínén, a nem kívánatos borvirágélesztők szaporodása következtében sűrű, ráncos, szürkésfehér hártya képződik. Ezek a borok legtöbbször ízük élvezeti értékéből is jelentősen veszítenek.

Ha már úgy sem volt más konkrét dolgom, a piacra kimentem reggel, ahol az egyik "néne" rávett, hogy vegyek egy kis házitejet. Nem kellett nagyon nyaggatnia, egyébként is szoktam, bár most nem azért voltam kint. :) 1,5 liter tejből csináltam egy kis házi sajtot, bár el tudtam volna képzelni jobbnak is, tekintve, hogy az őszre való tekintettel elég szűkös az ízesítésre felhasználható zöldségek skálája, de mindegy. Natúr sajt lett belőle. (Tavasszal, nyáron nagyon finom kapros, újhagymás, zöldséges sajtot lehet csinálni.)
A recept a lehető legegyszerűbb: végy x liter tejet, forrald fel, ízesítsd sóval, majd ahány liter tejet forraltál, annyi citrom levét öntsd bele. (Ha nincs otthon citrom, lehet ecetet is használni, én a 1,5 liter tejhez 2,5 cl 20%-os ecetet használtam. Pont elég volt.) 1-2 perc kavargatás után a savó teljesen kicsapódik. Ekkor egy konyharuhába/gézre kell önteni, amin a savó átfolyik, de a sűrű anyag, ami kicsapódott, fennmarad.



Ha zöldségekkel szeretnénk ízesíteni, akkor itt az alkalom. 30-40 perc alatt, ha kiakasztjuk, kicsöpög magától, de néha nem árt kicsit rásegíteni. (Minél jobban "kifacsarjuk", annál keményebb sajtot kapunk, így akár egész lágy sajtot is készíthetünk, ha ahhoz van kedvünk.) Miután kicsepegett, már kész is a sajt. Amíg meleg, addig könnyen formálható, így készíthetünk hétköznapi formájú sajtot is. A végeredmény könnyen szeletelhető, és egy fontos további tulajdonsága, hogy akár süthető is.

(1,5 liter tejből egy kistányérnyi sajt készíthető)

Natúron is finom, de fűszerezve még jobb.

Kicsit módosult az oldal, ismét új kép került a fejlécbe, ezt most már valószínűleg a végleges.

Favágás

Lassan vége van októbernek, a szüretnek már 5, a must hordóba kerülésének pedig immáron 4 hete. Már csak a nagyobbik hordón hallani, ahogy pezseg. A kishordót teljesen feltöltöttem és lezártam, így elejét vettem az esetleges oxidációnak.
A borokkal egyenlőre több dolgom nincs, így ismét csak a kert maradt. Van egy "erdős" rész a kertben, amiből kettő akácfát méretéből adódóan ki kellett venni. (Bár ha rajtam múlik, ott hagyom, mert így meglehetősen kopasz lett az a terület, de sebaj. Idővel újra benő.)
Mint köztudott, olcsó húsnak híg a leve, és ez a barkácsgépekre is igaz. Van azonban néhány kivétel. Ilyesfajta a mi esetünkben az elektromos láncfűrész is. Ha az ember kicsit közelebb kerül a fával való fűtéshez, mint hogy a tv-ben egy-két filmben lásson ilyet, akkor mindenképpen érdemes elgondolkozni a láncfűrész vásárláson. (Apropó fával való tüzelés, nekem be nem meséli senki, hogy bármi más tud olyan hangulatot adni, mint egy kandalló, benne ropogó tűzzel.)

(Olcsó, jó, házhoz bőven elég)

Mindemellett azon is érdemes elgondolkozni, hogy mire, mennyi pénzt érdemes szánni. Ha nem célunk komplett erdők kiirtása, napi 8 órás folytonos fűrészeléssel, hanem csak hobbi szinten, mikor ki kell csapni egy-két fát, vagy esetleg a telken ritkítani az erdőn, akkor felesleges a pöfögős fűrész (értsd benzines). Persze HA a tápellátás megoldott egy elektromos esetén. Ez főképp azért fontos, mert ha már pöfögőst veszünk, akkor érdemes nem csingcsung méd in világlegkisebbországát venni, hanem akkor már vagy Husqvarnát, vagy Stihlt kellene. Ezek pedig 70 e Ft-nál kezdődnek. Viszont ha nem nagyüzemben nyomjuk, akkor lásd pl nálunk, bővel elegendő az elektromos verzió. Már csak azért is, mert 50 e Ft-al olcsóbb. Mindjárt inkább a szőlőre költöm szívesebben ezt az összeget. Persze az is biztos, hogy egy elektromos nem fog 20 évig működni, de ha megfelelően van kezelve, olajozva, és nem szaggatjuk agyon, bőven elél 10 évig, és még mindig nem kerül annyiba, mint a benzines.
Na ez a kis kitérő után térjünk vissza a fákhoz. Mivel a körülöttük lévő fiatal fákat meg szerettem volna óvni, így nem lehetett egyszerűen kidönteni a fákat. Először le kellett gallyazni (alumínium létra nagy segítség, bár létrán akrobatikázni a fűrésszel nem egyszerű mutatvány, de végülis kivitelezhető). A nagyobb ágak levágása után jöhetett a célirányos kivágás. Szükséges kellékek: egy ember, aki vágja a fát, valamint egy gyorsan futó másik, aki egy kötéllel a megfelelő helyre irányítja a dőlő fát, majd ha már úgy érzi, hogy minden jó, akkor felveszi a nyúlcipőt. :) Természetesen akadt ilyen segítőm is Csaba személyében, aki további támogatást nyújtott az Ő pöfögős fűrészével.



Ezzel a felállással hamar végeztünk a két fával. Hazafelé megtoldottam úgy ~ 2 liternyi újborral, hogy ha hazaér, értékelje az idei "termést". :)
Majd el felejtettem: persze a fűrészport sem hagyom kárba veszni, tökéletes lesz, ha legközelebb kell húst/szalonnát/kolbászt/akármit füstölni.
Időközben nem csak a naptár szerint léptünk át az őszbe (lassan a télbe...), hanem a dió fák is beöltöztek ennek megfelelően:

(Besárgult, na nem az irigységtől :))

Következő poszt már remélem a telepítésről fog szólni. ;) :)

Talaj előkészítése

A telepítéshez immáron sikeresen elő lett készítve a talaj. 9 db, egyenként 30 méteres sor kerül beültetésre. Minden sornak 40 cm széles sávot ástam fel. A leendő sorok így 1,2 m távolságban lesznek egymástól.
A feladatot kissé nehezítette, hogy a fű miatt erősen ragaszkodott minden egyes ásónyomnyi föld a jól megszokott helyéhez.

(Ásás kész)

Fontos, hogy ha talajt készítünk elő, lehetőleg minden "idegen" anyagtól szabadítsuk azt meg. Főleg a kártevőkre kell itt gondolni (palyom), de lehetőség szerint minden növényi akadályt, amely esetleg hátráltatni fogja a szőlő fejlődését, távolítsunk el a földből. Esetemben meglehetősen sok fagyökérrel kellett számolnom, valamint korábban (hú kb 10 éve) here volt ebbe a földbe ültetve, aminek egy-két maradványa még mindig megtalálható volt a talajban. Ezek gyökere gyakran elérik a 3 cm átmérőt is, és elég szívósak, így sok-sok izzadságcseppet köszönhetek nekik is.
Felásás után jöhetett a műtrágyázás. (Igazából a leghelyesebb megoldás az ásással való beforgatás lett volna, de így sem rossz.) A műtrágya kiszórásakor nagyon figyeltem arra, hogy ne kapjon semmiből túl sokat a talaj. Mivel nem volt előzetes talajvizsgálat, ezért a szakirodalomban ajánlott mennyiségek minimumát adagoltam ki. Ez 5 kg ammónium-nitrátot, és 30 kg 0-10-24-es NPK-t jelentett. Végül azért választottam ezt a megoldást (az előzőekben leírtaktól eltérően), mert így volt a leggazdaságosabb.

(Az ammónium-nitrátból csak 5 kg kell)

A lényeg az volt, hogy jusson 6 kg kálium, 3 kg foszfor, és 1-1,5 kg nitrogén a 100 nm felásott földbe (ezek hatóanyag mennyiségek!). (A felásott föld szintén a szó szoros értelmében vett felásott földet jelenti, a sorközöket nem műtrágyázzuk!!! Különben lehetett volna 300 nm-t trágyázni.)


Szerves trágyát a telepítéskor fog kapni minden tő.
A műtrágya kiszórása után már a munka pofon egyszerű része következett, szépen gereblyével bele kellett dolgozni a földbe a tápanyagot. Ez már gyakorlatilag villám munkának számít, 30-40 perc alatt lehetett vele végezni. :)

(Felásva, műtrágyázva)

(És végül a talajba dolgozva)

Október

Elég komolyan beköszöntött a hideg, a borok is lassan kiforrnak. Már csak a nagy hordóban lévő forr, a többi látszatra/hallatszatra abbahagyta. (Remélem kiforrt, és nem a hideg miatt állt le a forrás, mindenesetre majd ízről kiderül.) Ahogy jön a hideg, lassan itt az ideje a telepítésnek is. A házi kertben már alakul a helyzet. A leendő terep elő lett készítve (tele volt akác-, öreg gyümölcsfákkal, azokat ki kellett szedni), már csak a szántásra vár. Vagyis várt, tudniillik mikor elmentem a "kolegához" árajánlatot kérni a szántásra, az állam otthagytam. Vázolta az "úriember", hogy üzemórában méri (nem is ő, hanem a fia csinálná meg), 4500 Ft/óra. Mondtam neki 300 nm-t, mire ő azt mondta, hogy hát az lenne olyan 7-8000 Ft. Háháhá. Nem szerettem volna tájékoztatni, hogy 17500 Ft/ha áron szántják a szántókat, ő annak a 3 %-át csinálná meg fele áron. Na mindegy, nyugodtan hagytam ott, vele sem szántatunk... :) Szóval a helyzet úgy áll, hogy "nagyüzemi" mintára csináljuk a házi szőlőt is, ami annyit jelent, hogy a művelés marad fejművelés, a sorközök viszont kicsit kordonosra fognak hasonlítani, vagyis nem 1, hanem kb 1,5 méteresek lesznek. A sorok között így fű marad. Annyiban nehezíti ez a jelenlegi munkámat, hogy a leendő soroknak a helyét fel kell ásni, pihentetni, alaptrágyázni, és utána jöhet a telepítés. Nem egyszerű a gyepet felásni, maradjunk annyiban. :) Képeket ha kész leszek, felteszek, de még csak ma kezdtem neki, és a kevés idő miatt egyetlen egy, kemény 30 m-es sort tudtam megcsinálni... Van még... :)
Az alaptrágyázáshoz is nekikészültem. A szerves trágya része baromfitrágyával lesz megoldva, míg a műtrágya értelem szerűen NPK. Pontosabban nem komplex NPK, hanem saját magam a megfelelő arányban osztom ki a három összetevőt.

(Alap-, illetve fejtrágyázáshoz szükséges műtrágyamennyiségek)

Ha 30 m-es sorokkal számolok, akkor a felásott sáv 40 cm, azaz egy sor 12 nm-nek felel meg. A sorok végleges száma még nem pontos, mert a szaporítóanyag mennyiségétől függ. 10 sorban mindenképpen bízom, így minimum (összesen) 45 kg műtrágyára lesz szükségem. (~ 10 ezer HUF)
Mostanság mindenhonnan Vincze Béla neve folyik. Ha elejét akarják venni a kínlódásnak, és a további hamisításnak, kőkeményen meg kell vonni minden engedélyt tőle, és kész. Tudom, hogy ez keményen hangzik, de minden borában találtak glicerint. Innentől kezdve nem tudom mi jóra számíthat.