- Az egyik családi vonás: nagyapámék, gyerekkorában elég jómódúnak számítottak, a helyi viszonylatokhoz képest szép mennyiségű szőlőjük is volt, minimum 2 hold, de bizonyos időkben akár 5 is megvolt. (Ne felejtsük el, az Alföldön vagyunk, 1900-as évek dereka.) Ő az, akinek jelenlegi szőlőművelési, "borászati" tudásom köszönhetem.
- Vonzalmam másik oldala az, hogy főiskolára Gyöngyösre jártam, ahol bizony gyakran meglátogattuk a helyi farkasmályi pincéket. Nem tartom még magam (sajnos) jó borfelismerőnek, de érdemes megemlíteni, hogy a nyár folyamán volt az ismeretségünkben egy esküvő, ahová jó vidéki szokás szerint meghívtak engem is, hogy segítsek készülődni. Persze mondanom sem kell, már előtte való napok is úgy teltek, hogy a napi kemény munkát kellemes borozgatással nyugtáztuk. Első alkalommal, mikor megközelítette orrom a borospoharat (pontosabban jobb híján üdítőspoharat) azonnal éreztem, hogy ismerem ezt a bort. Ízlelés után tudatosult bennem, a már jól ismert farkasmályi borok egyike volt. Kezdetnek borfelismerés terén egész jó. :)
Bor terén azért nem vagyok teljesen szűz. :) Ha nem is szőlőből, de almából már csináltam hasonló nedűt. Szándékosan nem neveztem bornak, hiszen tudjuk, a bortörvény tiltja a nem szőlőből készült erjesztett italokat bornak nevezni. Hivatalos neve cider, egyes helyeken cidre.

Összességében jól sikerült, bár mennyiségileg nem nevezném tehetősnek. Mindössze 12-13 liter használható, tiszta, derített cidert sikerült készítenem. Ízével azonban meg voltam elégedve, kellemes, üde ízű "frissítőként" szolgált. Ám egyre nagyon figyelni kellett: alacsony alkoholtartalma miatt a bontott üvegeket hamar el kellett fogyasztani, mert hajlamos volt a borjúsodásra. (nálunk így nevezik a bor virágosodását, mikor a bor felszínén vékony fehér réteg képződik, ezzel egyidejűleg az alkohol is bomlásnak indul egy bizonyos gombának köszönhetően.)
Kezdetnek ennyi, hamarosan folyt.köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése