Az egész művelet új hordó beavatásakor a következőképpen néz ki:
Tegnap aztán egy 120 literes hordó is hozzám került. Ez nem saját tulajdon, cimbié, aki nagylelkűen rám bízta, a hordónak is az a jó, ha használva van.
Ezzel a kezdeti tervben szereplő 1,5 q szőlő igény felugrott 3 q-ra. Fajtáját tekintve kadarka lesz, bízom benne, hogy tisztán. Tudniillik kezd már világosodni, hogy miért is tart ott az alföldi "borászat", ahol tart (tisztelet a rendes borászoknak). Írtam egy korábbi bejegyzést is, amiben erre kitérek pontosan, mert akkor volt szerencsém sok helyről sokféle "alföldi bort" inni, és hát a véleményem megvolt. Csak aztán nem volt "pofám" közzé tenni a bejegyzést, még mindig piszkozatként van meg, nehogy valaki megsértődjön. A helyzet az, hogy sajnos nem a minőséget, hanem a mennyiséget helyezik előtérbe a környező borral foglalkozók. Ezek után nem csodálkozom, hogy a szőlők többsége vegyes. Nincsenek a fajták elválasztva, és szüretkor sem választják külön, minden megy egybe. Még a kékszőlőt is együtt darálják a fehérrel. Na a minőség így nem fog működni. Ezek után csak bízni tudok abban, hogy lehetőleg minimális "kósza" szőlő lesz a kadarka között. (Erre felhívtam a termelő cimbi figyelmét is.)
(Vagy hogy mondjak egy másik példát: a vörösbornál a héjon áztatás a termelők 90%-nál egy éjszakáig tart, a maradék 10% pedig kocsányostól darálja, és úgy hagyja 5-6 napig ázni, amiből ihatatlan savas, kocsányízű bor lesz.)
Bár már ott lennénk, hogy a sajátomat lehetne szüretelni, ott nem lesznek ilyen gondok. :) Minden szépen elkülönítve, fajtánként szétválasztva fog forrni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése