Mivel idén a költségvetésbe nem fért bele egy zúzó-bogyózó vásárlása, így kénytelenek voltunk kézzel lebogyózni a 3 q szőlőt. Nem volt kis feladat. Ketten csináltuk végig, valamint volt mindig "egy harmadik személy", aki besegített, de mindig váltogatták egymást, mert kb 40 perc alatt mindenki megunta. :) A nem volt kis feladat azért elég enyhe kifejezés volt, mert maga a bogyózás délután 5 órától hajnali 3-ig tartott... A vége már nem volt ilyen vicces persze, a tökünk tele volt a szőlővel.
A 18 fokos must még este kapott egy alapkénezést, ma délelőtt pedig egy kis fajélesztőt. Nem vittem túlzásba, mindössze "iránymutatásként" szolgál a fajélesztő, hogy ne rossz irányba induljanak el a folyamatok, mert elég hidegnek tűnt a cefre, így ha nem indul be kellő időben, nagy esély van rá, hogy rossz élesztőgombák szaporodnak el benne, amik oda nem illő ízt adnak a későbbi bornak. A forrás beindulása után a héjon áztatás végig ellenőrzött körülmények között fog zajlani, a lé hőmérsékletét szűk lehetőségeim között végig korlátozni fogom, ne melegedjen túl. A must optimális erjedési hőmérséklete 22 és 26 °C között van, ha a lehető legtöbbet szeretnénk kihozni a szőlőből, ezek között kell tartani. Ha túlzottan lehűl a must, az erjedés megszakadhat, ha túlmelegszik, akkor pedig tejsavbaktériumok szaporodhatnak el a mustban. Mindkét jelenséget kerülni kell. Az éjszakai hidegekkel nem tudok sokat kezdeni, de a túlmelegedést lehet ellensúlyozni, ha a lébe olyan palackokat lógatunk, melyeket előtte vízzel megtöltöttünk, majd lefagyasztottunk.
Előre láthatóan (ha az időjárás is úgy akarja) egy hétig fog héjon ázni a szőlő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése