A nagy pofáraesés

Előzőekben ugye már leírtam, hogy a bordói lé nem volt egy gazdaságos beruházás, de mindenesetre ha már megvettem, elhasználom, és legalább szép is lesz tőle minden (szép kék). Azután ráérek elgondolkozni a bordói lé készítésén, vagy a rézkén megvételén.
Nem tudtam kivárni azt, hogy a szőlőt permetezni kelljen, így ma hajnalban a gombás szamócákat megszórtam, gondoltam kiélem gyermeki kíváncsiságom. Hát nem... Már a permetlé bekeverésekor gyanús volt, hogy a szer a baba kéktől kb 324 kategóriával világosabb kék. Ekkor még azért bíztam a dologban, de aztán gyorsan csalódnom kellett. A permetezés után kb olyan összkép fogadott, mintha rézkénnel szórtam volna meg. Kékség sehol.
Egy szó mint száz megtanultam a leckét, bordói lét soha az életben nem kell többet venni, inkább rézgálic+thiovit, vagy rézkén.
Íme az összehasonlítás előtte utána:


Update: tudom, hogy nagyon ráakadtam erre a kék dologra de baromira jó szerintem. Persze kinek mi. Aztán gondoltam arra is, lehet, hogy a +kén miatt nem olyan mint kellene, de tudja fene. Csak akkor fog kiderülni, ha magam készítem el a bordói lét (+thiovit).