Bodza móka

Ha már nincs mit csinálni a szőlőben, gondoltam keresek másutt. Persze nem kellett sokáig keresgélni. A bodzával már így is erős lemaradásban voltam, a bogyók elég nagy része már túl volt érve (olyannyira, h gyakorlatilag összeszáradt). Bodzából egészségre gyakorolt jótékony hatása miatt lekvárt csináltam.

(Ő az áldozat)

A "szüretelés" után a vártnál kevesebb bodzám lett, őszintén szólva többre számítottam. Egy nagy vödör lett tele vele, persze szárastól.

(Egy vödörnyi bodza)

A bogyókat a szártól értelem szerűen el kell választani főzés előtt. Erre a legjobb megoldás egy villa, amivel a bogyókat le lehet egyszerűen húzni a szárukról. Állítólag ez még könnyebben megy, ha előtte egy kicsit be vannak áztatva. Még ez sem tűnt komplikáltnak, durván 40 perc alatt eljutottam odáig, hogy volt egy fél vödörnyi bogyóm. Csakhogy, és itt jött a bibi. Ebbe elég sok zöld bogyó is került, illetve meglehetősen sok szárdarabka is. Na és ezeket kiválogatni (fél vödörnyit) bőven több, mint egy órás munka volt. Pepecselős, ráadásul a végére már meg is éheztem, úgyhogy volt bajom. :)

(Itt már ki van válogatva, és meg van mosva)

Ez után jöhet a jó része. Össze kell zúzni a szemeket. Hmm. Miután végeztem (persze kézzel roppantottam őket) úgy néztem ki, mint egy sebész, aki épp most jön ki a műtőből. Vérvörösre festette a bodza leve mindkét kezem. Hogy ne térjünk el a bortól sem, érdemes megemlíteni, hogy előszeretettel használták az öregek a bodzát vörösbor színjavítására.

Az illat kárpótolt a kezem befestése miatt, hihetetlen jó illatot árasztott mind a vödör, mind a kezem. Hozzátenném, a kezemből még mindig árad a bodza "szaga", és már meglehetősen unom, szóval már lassan büdösnek érzem. :)


A főzéssel nem pepecseltem sokat, belezúdítottam a bográcsba, alátettem egy gázrózsát, és hadd szóljon. Nem hagyományos módon főztem, hanem ezzel a bolti dzsem fix akármivel, így megspóroltam magamnak pár órát, bár így is eltartott egy óráig, mire felforrt. Mindössze 2 kilóhoz elegendő fix volt itthon, így ennyiből csináltam lekvárt. 1 kg cukor kellett még bele (bár legközelebb ennél kevesebbet teszek, mert édes lett egy picit). Miután felforrt (pontos instrukciók alapján) még 3 percig hagyni kellett zubogni, és már lehetett is üvegekbe önteni, fejre fordítani, és már kész is.

(Itt már lassan rotyogott)

A megmaradt ~1 kg bogyóból szörpöt csinálok. Azzal még várni kell, néhány napig állni kell hagyni, így arról csak csütörtök felé fogok tudni értekezni.

És hogy miért is jó a bodzalekvár?
A mindent elsöprő ízén kívül hihetetlen sok vitamin van benne. Régen a paraszti világban előszeretettel használták megfázáskor, illetve köhögés csillapítására.




update: a kezemről lassan kopik a vörös szín, mostanra "hullakék" színre váltott. :)