Ilyen is kell...

Tegnap este kihasználva a nyár esti kedvező időjárást, kiültünk nyársalgatni cimborával. Igazi paraszt vacsora (szalonna, hagyma) mellé egy nem túl előkelő bor is társult. Mivel nem volt a kiemelkedő minőség lényeg egy ilyen pillanatban, ezért egy tájbor került terítékre.

(A borkóstolós pohár ilyenkor jól jön, nem szívesen viszi ki senki az igényes drága borospoharakat szalonnasütéshez)

(Hogy ez a bejegyzés se legyen haszontalan, mi is az a tájbor? Tájbornak nevezendő az a jobb minőségű asztali bor, amely egy meghatározott szőlőtermő táj terméséből származik, és teljes egészében államilag elismert szőlőfajták legalább 15 tömegszázalék (MM°) természetes eredetű (!!) cukrot tartalmazó mustjából készült.)

A fent említett nedű egy Duna-Tisza közi félédes Zweigelt - Cabernet Franc volt. A cuvée feliratot bármennyire kerestem, nem találtam (nem vagyok ebben biztos, de lehet azért, mert csak minőségi bor lehet cuvée?).

Cuvée: mai értelemben többfajta tudatos arányban házasított bort nevezünk cuvée-nek.

Sok mindent hozzáfűzni nem kívánok, a címke mindent elárul: Bársonyos, kellemesen fanyar, rubin színű vörösbor.
Személy szerint többet vártam volna tőle, elég visszafogott ízeket éreztem (a várthoz képest).


Mindenesetre az este jól sikerült, igazi régi időket idéző tábortüzes, fűben fekvős, csillagbámulós borozgatós este lett. Már csak egy vadász/pásztorkutya hiányzott. "Ez a király". :)