Mit, mivel, hogyan, mikor és kivel igyunk? :) I.

Természetesen a címben a kivel már csak ráadás volt, a fő az, hogy a megfelelő ételhez, a megfelelő bort válasszuk.

Miből is választhatunk?

Ugye alapjában megkülönböztetünk fehér, rozé, siller, és vörös borokat, ezeken belül szárazt, félszárazt, félédest, illetve édest. (Egyenlőre tekintsünk el a fűszerességtől, savasságtól, arra majd kitérünk később.)
A fehér, illetve vörös borokat gondolom nem kell taglalni, vörösnél ugye érdemes megemlíteni, hogy héjon erjesztik akár 7-10 napig, így a héjban lévő színező anyagok (mivel a gyümölcs húsában ezekből kevés van) kioldódnak.


Rozé, siller, és vörös borok közös vonása, hogy mind kékszőlőből készül. A különbség mindössze a héjon történő áztatás időtartamában van. Rozé esetén ez 1-2 nap, siller esetén pedig 2-4 nap. Az előbbiből készült bor illata, zamata a fehérborokéhoz, az utóbbiból készülté pedig inkább a vörösborokéhoz áll közelebb. Fontos kiemelni, hogy a jellegzetes, finom illatú rozé- és sillerborok a jó vörösborokkal azonos értékűek lehetnek.

(Rosé)

(Siller)
(Szépen látni a rosé- és sillerbor közötti színbeli különbséget, melyet az áztatás időtartama okoz)

Mitől lesz száraz/édes egy bor? Hát mi mástól, mint a borban található cukortartalomtól.
Száraz: az a bor, melynek cukortartalma 0,0 és 4,0 g/l között van.
Félszáraz: 4,1-12 g/l cukortartalom.
Félédes: 12,1-50 g/l cukortartalom.
Édes: 50,1 g/l, vagy annál magasabb cukortartalom.
(Update: egy kis érdekesség: az esszencia ~ 600g cukorral büszkélkedhet...:) )

Ha már tudjuk az alapvető különbségeket, térjünk ki a megfelelő fogyasztásra, illetve szervírozásra:

Bor felszolgálása:

Nem szükséges ahhoz pincérnek/vendéglátósnak lenni, hogy tudjuk, mikor hogyan kell a bort felszolgálni. Érdekes lehet (saját tapasztalatból) megfigyelni azt is hogy a magyar vendéglátó helyeken szinte minden esetben követnek el hibát a borok szervírozása során. (Arról már nem is beszélve, amikor csak kiba**zák az ember elé a pohár bort.)
Az idős, érlelt boroknak természetes üledéke képződik, mely nem hiba, de természetesen senki nem fogyasztja el ezt is a borral, így lehetőleg az ilyen palackokat a lehető legkisebb rázással kell a pincéből előhozni.
A palack felbontása előtt a felszolgáló bemutatja a bort, beszél a termőhelyről, a fajta jellegzetességeiről, technológiáról, évjáratról. Eközben a palack címkéjét a vendégek felé mutatja. Saját bor esetén törekedjünk ne elmesélni minden emléket, pl biztos nem kíváncsi minden vendég arra, hogy melyik ujjunkat vágtuk el szüret közben, mikor a Bodri a hátsó fertájunkba harapott. :)
Ha a dugót fólia vagy fémkupak takarja, akkor azt a palack szája alatt 3-5 mm-el körbe kell vágni egy erre szolgáló késsel vagy kupakvágóval. A dugóhúzó behajtásánál ügyeljünk arra, hogy a spirál ne fúrja át a dugót, mert ez esetben annak kis darabjai beleeshetnek a borba. Amikor a dugót már majdnem kihúztuk a palackból, a végső "megszabadítást" kézzel végezzük törekedve arra, hogy elkerüljük a dugó kihúzásával járó pukkanó hangot (egyes pincérek helytelenül arra törekednek, hogy ez hallatszódjon...a bor nem pezsgő...nekik csak ezt üzenem.). Ha dugódarabok kerültek a borba, azt egy határozott mozdulattal löttyintsük ki a dugópohárba. Ezt követően a palack száját töröljük meg, az esetleg rajta maradt kendő darabokat a dugó hengeres felével távolítsuk el. (SOHA ne kézzel!!) A dugót szagoljuk meg, mert a bor hibájáról már a dugó szaga is tájékoztat. Ha mindent rendben találtunk, a dugót adjuk át a rendelő személynek, hogy ő is ellenőrizni tudja.
Idős, üledékes bort ilyenkor kell dekantálnunk. Egy speciális alakú üvegbe (dekanterbe) gyertyaláng felett öntsük át a bort, lehetőleg csobogás nélkül. Ezután ellenőrizzük mégegyszer a dekanter tartalmát gyertyaláng felett, nem került-e bele üledék.

(Egyszerű dekanter)

(Stílusosabb dekanter)

Ha minden rendben zajlott, elsőként a rendelő személy poharába töltsünk egy kóstolásra elegendő mennyiséget, aki ha mindent rendben talált, bólintással jelzi, hogy folytatható a felszolgálás.
Kisebb társaság esetén a sorrend a következő: idősebb hölgyek, fiatalabb hölgyek, idősebb férfiak, fiatalabb férfiak, majd legvégül a rendelést leadó személy.
Nagyobb társaság esetén a rendelő személytől valamilyen irányban (általában jobbra haladva) kell kitölteni az italt, így körbeérve, utoljára az ő poharába kerüljön a borból.
A töltést (ha üvegből végezzük) úgy kell elvégezni, hogy a címke mindig jól látható legyen, az adott személy széke mögül jobb kézzel, jobbról töltsünk. A poharat ne döntsük meg, ez nem sör.
Az üveg testét úgy fogjuk, hogy a mutatóujj az üveg szája felé mutatva simuljon a palackra.

(A borospalack helyes tartása töltés közben)

Töltés közben a palack ne ütődjön a pohárhoz (ez érvényes dekanterből történő töltésre is). A palack felemelésekor egy csavaró mozdulattal tekerjük meg a palackot, így az utolsó csepp nem cseppen le, hanem elfolyik az üveg száján. Ezt szükség szerint kendővel töröljük el, de szokás fehér kendőből gallért kötni a palack nyakára is, így az esetlegesen lefolyó cseppeket ez felitatja.