Sajttál

Időközben elkészültek a sajttálak is. Végül nem asztalos csinálta meg, hanem fater felvállalta, hogy "na majd én megcsinálom". Előkotort minden létező szerszámot az elektromos gyalutól a marógépig, aztán a végére egész jól sikerült neki. Megspórolt egy fuvart az asztalosig.

(Az alapanyag)

A két lapját szépen legyalulta, szalagcsiszolóval elsimította, az éleket a marógéppel szépen lemarta. Bármeddig tanakodtam, nem tudtam rájönni, mivel kellene lekezelni őket, gondoltam a lakkra, de nem voltam biztos abban, hogy az jó megoldás lenne. Aztán végül felkerestem egy kimondottan fa edények, tálak, tálcák faragásával foglalkozó szakembert, aki elmondta, hogy felejtsem el a lakkokat, azok mind mérgezőnek számítanak, étkezésre (róluk) nem alkalmasak. Ő vagy paraffin olajjal, vagy étolajjal, vagy méhviasszal kezeli le a fa edényeit.
Ennyivel is okosabb lettem. A legegyszerűbb, az étolaj mellett döntöttem. Gondolkodtam azon, hogy hogyan is essek neki, mikor jött fater újabb ötlete (kreatív napja volt, nem hagyott nyugton :) ) ne kenjem le, hanem "süssem ki őket olajban". Mondom "HE?". :)

(Kettő már kisült.)

Végülis van ráció abban, amit mondott, mivel a hő hatására a fa pórusai kitágultak, így a forró olajat (valamint utána a hűlő olajat) jobban be tudta szívni a fa. (Vagyis gondolom én. :) ).

(Másnap: még most is érezni a cseresznye illatát.)

Az egész folyamat úgy nézett ki, hogy előszedtem egy nagy fazekat, abba öntöttem cirka 2,5 liter olajat, bele egyesével a tálcákat, és fel a gáztűzhelyre. Mikor elkezdett forrni, stopper start, 10 perc után lekapcs, és megvártam amíg kihűl. Amellett, hogy jól megszívta magát olajjal, még a színe is megváltozott. :) Éjszakára kint hagytam a szabadban szikkadni. A végeredmény szerintem teljesen jó lett, bár lehetnének vékonyabbak, de nem tudtam, hogy mennyit fog a gyalulás levenni, ezért inkább vastagabbra vágtam a szeleteket. Szerintem még így is jó. Már csak egy jó kis házi sajtot kell csinálnom hozzá, és tökéletes, jöhet a borozás. :)


Apropó borozás. Voltak (és még talán vannak is) kétségeim a hordókat illetően. Tudom, hogy még csak egy nap telt el, de! A rosszabbnak tűnő boroshordó még mindig nem akar igazi lenni, a végdugó dongája mellett még mindig ereszt, ráadásul a söröshordó is csalódás volt. Két-két méteres gerendát lefektettem ászokfának, rájuk a hordókat, és teletöltöttem őket vízzel. A söröshordóból gyakorlatilag spriccelt a víz, nem volt egy szívderítő látvány. Ez volt délelőtt, estére már ahogy néztem, csak két donga között folyik a víz (itt-ott még szivárog, de az éjszaka beduzzad). Remélem használhatóak lesznek.