Sutuuuu

Hohóó kezdhetném így is. Sikerült megvenni a sutut, amit nemrég említettem. Az odajutással volt egy kis gond, egyszer el is sikerült tévedni, de végül Vágó féle telefonos segítséggel élve megtaláltuk az eladónkat. Az egész úgy kezdődött, hogy ugye sutu nélkül nehéz lenne megoldani a szüretet, így hát mint elengedhetetlen segédeszközt mindenképp fel kellett írni az egyébként anyagi okokból immáron szűkös bevásárló listára.

(A legújabb szerzemény.)

A hét elején találtam is neten egy hirdetést, 40 literes szőlőprés, 10 ezer magyar forint. A nénike a telefonban nagyon segítőkész volt, elmondta, hogy mindene megvan (nem neki, hanem a présnek... ) és amúgy is nagyon jó állapotban van. Lefixáltuk vele a mai napot, reggel megyünk érte. Előtte már cimbivel értekeztem, ma szabad lesz, elhozza a futót, leszaladunk érte (amúgy Szolnokra cirka 40 km) és elhozzuk. A sutunak tényleg meg volt mindene, és le a kalappal, nagyon jól néz ki, gondját viselte előző gazdája.
Itthon aztán következett egy kis tisztogatás, mosogatás, aztán szépen be lett állítva a leendő helyére, ahol egész két hétig kell várnia. Tudni illik jövőhét szombatra van ütemezve a szüret, ahonnan veszem a szőlőt. Aznap le lesz darálva, majd egy hétig héjon ázik, aztán jöhet a prés nagypróbája. (ha lehet annak nevezni 2 mázsa szőlő sutulását. )



A mai nap ettől függetlenül is termékeny volt, megnéztük a szőlőt (amiből én is veszek majd), plusz kaptam egy telefont, miszerint ha kell, a helyi étterembe mehetek poharakért, ugyanis a tulaj leselejtezi (az amúgy hibátlan) poharak egy részét, és amúgy is kidobná, ha kell, vigyem el. Be free. Mire jó, ha van ilyen ismerős ugye ugye?... Szóval gazdagabb lettem pár sörös pohárral is. :D