Vörösbor készítése

A vörös, és fehérbor bár mindkettő szőlőből készül (ki gondolta volna) mégis más más technológiát igényel. Annak érdekében, hogy elejét vegyem a további értetlenkedésnek, ami nálunk folyik, (és aminek az alföldi házi borok silány minősége köszönhető) röviden nézzük át, hogyan készül a vörösbor. (Nem, nem kell bele cukor, és nem, nem kell bele borfestő...azt majd tegyetek a lőrébe...) Elsődleges szempont, hogy a szőlőt megfelelő időpontban kell szüretelni.


Ehhez mindössze egy kis fáradtságra lenne szükség, próba szürettel, fokolással és titrálással kell meghatározni a szőlő megfelelő érettségi állapotát, és ha ez megvan (és az időjárás is kedvez ennek), akkor lehet szüretelni. Ezzel szemben leggyakrabban kóstolással állapítják meg a szőlő érettségi fokát. Ha nem a szőlő megfelelő érettségi állapotában szüretelünk, a bor sorsa meg van pecsételve.
Szüret során arra kell figyelni, hogy csak egészséges, szép szőlő kerüljön a vödörbe. A vödröket tilos erőszakkal megtömni, ekkor ugyanis a bogyók héja felreped, és megkezdődhet az oxidáció. Ha a szüretelők gondos munkát végeznek, nem szükséges az utólagos válogatás, a szőlő a zúzó-bogyózóba kerül, mely megszabadítja a bogyókat a kocsánytól, a szemek héja megreped, és a lé szabad utat nyer.


A lé, magok, bogyóhéj ezután erjesztőkádakba kerül. Ezek lehetnek fából, műanyagból, vagy rozsdamentes acélból. Ekkor egy alapkénezést adhatunk a cefrének a színanyagok jobb kinyerése, és a betegségek korai megelőzése érdekében. Szakkönyvek 30 g/hl borként tanácsolnak, szerintem ez egy kicsit sok, én 5 g/hl-el kénezek cefrét (ahogy egyébként a kén gyártója is javasolja). Mivel a kék szőlőben az illat, íz, és színanyagok döntő többsége a bogyóhéjban található, azt ki kell onnan nyerni. A hagyományos mód erre a héjon történő erjesztés. Annak érdekében, hogy az erjedés gyorsan meginduljon, törekednünk kell arra, hogy a cefre hőmérséklete 18 és 20 °C között legyen. Ekkor alkalmazhatunk fajélesztőt is, melyet hagyjunk a cefre tetején, ne keverjük bele. Így több oxigénhez jut, és gyorsabb a szaporodása. Az erjedés megindulása után a hőmérséklet megemelkedik, a cukorból alkohol és széndioxid keletkezik, mely a cefre szilárd részeit felhajtja. Ezt nevezzük törkölykalapnak, mely a must tetejére kerülve dugó szerűen úszik azon. Az oxidáció elkerülése, valamint a szín, illat és ízanyagok legoptimálisabb kinyerése érdekében ezt a törkölykalapot 3 óránként össze kell törni, és a lébe kell nyomkodni. Ezt nevezzük csömöszölésnek. Automatizálva is működhet a folyamat, vagy egy keverő rendszert kell kiépíteni, vagy egy egyszerűbb (közkedveltebb) megoldás, amikor egy szivattyúval megfelelő időközönként a lét a törkölykalap tetejére szivattyúzzák. Az erjedés folyamán a cefre hőmérsékletét igyekezzünk 22 fok fölött, és 30 fok alatt tartani. Ezt nevezzük irányított erjesztésnek. Minél illatosabb borról van szó, annál jobban közelíthet a hőmérséklet a 30 °C-hoz.
Az erjedés vége felé az erjedés ismert kísérőjegyei alábbhagynak, a hőmérséklet csökken, a törkölykalap a kád feneke felé süllyed. Ekkor a kierjedt vörös törkölyt kisajtolhatjuk. A sajtolás időpontjára nincs általános szabály, akár az erjedés vége előtt is sajtolhatunk, ha már a lé színe megfelelő, illetve ha már túl fanyar az íze. Így a héjon erjesztés 1-2 hetet vehet igénybe, de ha meg van a tökéletes irányításra a lehetőség (technológiailag), akkor akár 3 hétig is ázhat must.

Létezik más technológia is a vörösbor készítésére. Ilyenkor az egész, sértetlen bogyókat rozsdamentes acéltartályokba helyezik, majd lezárják a tartály tetejét. Az oxigént széndioxiddal kiszorítják a tartályból. Ezután az erjedés magában a zárt szőlő bogyóban kezdődik meg. Az oxigén kizárása fontos az oxidáció, ecetesedés megakadályozása végett.

A kipréselt lét (a préselést annyira kell erősen végezni, hogy a magok ne roppanjanak meg, mert keserű ízt adnak a borba) hordókba töltik ott fejeződik be az erjedés, kotyogóval, illetve utóerjesztő akonával (ha nem ment teljesen végbe a kádban). Amennyiben hagyományos hordókba töltik a bort, testesebb nedű készíthető, míg ha rozsdamentes acéltartályokba töltik, gyümölcsösebb borokat készíthetnek (ezek a reduktív borok). Ennek az az egyszerű magyarázata, hogy a fahordóban a bor a dongákon keresztül tud levegőhöz jutni, míg a teljesen zárt acéltartályokban erre nincs lehetősége.



Ezt követhetik a fejtések, derítés, esetleges savtompítás, savpótlás, szűrés, palackozás.

Így már belátható, hogy apró cseprő hibákkal (hőmérséklet figyelésének elhanyagolása stb) olyan hibákat lehet a borba vinni, amik aztán az ízében megjelennek. TÖREKEDJÜNK A TÖKÉLETESRE!