"Beleharaphatok...?" :D

Az utóbbi időkben kissé eluralkodott a "hülyegyerekszindróma" rajtam, aminek meg is volt a látszata, eléggé elmaradtam a teendőimmel. Ezt azonban az utóbbi két napban sikerült behozni.

(Hülyegyerekszindróma...:) )

Meglehetősen elszaporodtak az utóbbi években az akácfák nagyapámék kertjében, aminek most már véget kellett vetni. Nem lehetett rendesen sem felszántani, sem művelni a kertet. Bár nem tűnt az elején túlzottan hosszú munkának, mint kiderült, két napos meló lett belőle (egyéb teendők miatt).

(Előtte)

(Utána)

Összesen talán 6 vagy 7 akácfát, és egy meglehetősen fiatal (~ 7 éves) cseresznyefát kellett kivenni. Utóbbi emberesebb volt, meglehetősen sok gyökér nehezítette a munkát, de az akácokat cirka 1,5 óra alatt ki lehetett szedni. (Segítséggel, nem egyedül...) Lett lomb is rendesen, amivel először nem nagyon tudtam mit kellene kezdeni, de egy napi "szikkadás" után úgy égett, mint a "rosseb". Bár a füstje is olyan volt.... :)

("Fire in the hole!!!")

A törzseket láncfűrésszel néhány perc alatt össze lehetett vágni, aztán hasogatni. A gallyakat szintén ~ 1 óra alatt össze lehetett vágni. Ennyivel kevesebb tüzelő kell majd a télen.


A cseresznye törzse (én ilyent még nem tapasztaltam) olyan illatot árasztott, hogy el sem hinném, ha nem lettem volna ott. Hasogatás után méterekről (!!) érezni lehetett az illatát, amit leginkább egy jó cseresznyebefőtthöz, vagy egy jó sherry-hez lehetne hasonlítani. Amikor megszagoltam közelebbről az egyik fahasábot, ez volt az első kérdésem: "Beleharaphatok?" :D Nagyapám nevetéssel nyugtázta kérdésem, és a válasza csak ennyi volt: "Próbáld meg." Mintha egy pohár sherrybe szagoltam volna bele.

(Ebből lesz a jó sajttál ;) )

Még a feldarabolás előtt levágtam 3 vékonyabb szeletet a cseresznyefa törzséből. Ezekből majd "tálcákat" csináltatok egy asztalossal, tökéletes lesz sajttálnak egy-egy borkóstoló alatt.